Szerző: Papp Orsolya

Hasznos, ha letakarjuk azokat az ágyásokat, melyekbe majd csak áprilisban vagy májusban kerülnek a vetőmagok, palánták. Keressünk fekete fóliát erre a célra, terítsük le vele az ágyást és rögzítsük. A nagyobb gazdaságok ún. fekete silófóliát használnak, ami nem azonos az agroszövettel. A rögzítés nem jó szúrva (például drótdarabokkal), mert a lyuk mentén elszakítja a szél a fóliát, inkább súllyal terheljük le, például fa­rönkökkel, téglával, kaviccsal töltött kis zsákokkal. Fekete színe miatt gyorsabban melegszik alatta a talaj, a gyommagok csírázni kezdenek, de a csírák fény hiányában elpusztulnak.

A gyorsabb melegedés miatt a talaj mikro-élővilágának élete is felélénkül. A fólia nem vízáteresztő, de emiatt ne aggódjunk, a szomszédos takaratlan ágyások talaja felől kap elegendő vizet az alatta lévő talajréteg.

A fóliát három-négy hétig tartsuk a helyén, csak közvetlenül a vetés vagy ültetés előtt távolítsuk el. Meglepően porhanyós, tiszta felületet fogunk kapni, amely egy kis gereblyézéssel máris bevetésre készen áll. Valójában ezt a fóliás takarást érdemes már februárban elkezdeni, mert nagymértékben könnyíti a talaj-előkészítési feladatokat az amúgy is zsúfolt tavaszi időszakban.

Rutinosabb kertészkedők tudják, hogy a március az ideje néhány fontos zöldségünk vetésének: a sárgarépa, petrezselyem, borsó, hagyma a házikonyhák gyakori szereplője. Az általános ismeretek helyett most néhány részletre szeretném felhívni a figyelmet. A gyökérzöldségek talaját alaposan készítsük elő, mert hosszú időn át növekednek. Ezt a műveletet a biointenzív termelők az ún. ágyásvillával szokták elvégezni, ami nem forgatja, csak lazítja, szellőzteti a talajt kb. 30 cm mélyen, így a gyökerek zavartalanul növekedhetnek.

A közismert zöldborsók vetése mellett érdemes felfedezni a cukorborsók világát is: a cukorborsók nem kifejtő- vagy velőborsók, vagyis nem várjuk meg a szemek kialakulását, hanem a fiatal, zsenge borsóhüvelyeket fogyasztjuk. Igazi házikertbe való társaság, mert gyakran kell ellen­őrizni a lombot, lecsipegetni az épp megfelelő állapotban lévő hüvelyeket, és akár naponta is vihetünk egy adagot a konyhába – sokoldalúan társíthatók az ételekhez.

A hagymák csoportjában is meglepő sokféleség rejtezik. A dughagymákat először is érdemes jó sűrűn ültetni, hogy a növekedés során a hagyma bármely fázisában „kiegyelhessük” étkezés céljára. Az ültetésünk így egyre ritkásabb lesz, és az utolsókból lesznek a betárolt hagymák télire. De

Ültethetünk évelő sarjadékhagymát is, amelyről mindig a legkorábban csíphetünk le ízletes hajtásokat. Létezik sonkahagyma, salottahagyma, évelő fokhagyma, fehér hagyma, lapos grillhagyma… de a kamrában tavalyról maradt, csírázásnak indult fejeket is elültethetjük, ha gyorsan szeretnénk friss újhagymához jutni.

Szintén március az egyik jó időszak a saláták vetéséhez. Rengeteg kereskedelmi fajta közül választhatunk, de érdemes ismerkedni a tájfajta saláták színes világával is. A tájfajtáknak nincs egy meghatározott nemesítőjük, hanem hosszabb idő alatt egy adott tájban, az ott kertészkedők tevékenysége során szelektálódtak ki. Onnan ismerjük fel őket, hogy nevükben általában valamely helységnév szerepel, pl. „Bácsbokodi saláta”. Vetőmagvaikat általában magbörzéken szerezhetjük be (sok más érdekes tájfajtával együtt). Az országban megrendezésre kerülő magbörzék listája a Magház Egyesület oldalán kísérhető figyelemmel.

Mindenképp járjunk utána a vetési javallatoknak, mert a virágok között meglepően sok a fényre csírázó faj, ami a zöldségek világában nem megszokott.

Hó végével már elkezdhetjük a fűszerek vetését is, például a bazsalikomét, ami szintén fényre csírázik. Bazsalikomból is széles a választék: sokan csak a nagylevelű formáját ismerik, melynek palántájával gyakran találkozunk az áruházak polcain, de magról tudunk nevelni magunknak más fajokból is. Erős illatot áraszt a gyönyörű színezetű fahéjbazsalikom, limonádéba tökéletes a citrom ízű citrombazsalikom, de van bordó levelű forma és görög bazsalikom is… A sokféleség az, ami elkápráztatja a kertészt!