A féldeterminált fajtáknál a „második villa” a szokásosnál rövidebb oldalágakat fejleszt és az elágazásokban fejlődő virágok egyesével helyezkednek el. Ehhez képest rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezik a csokros növekedésű fajtatípus.

Jellemzője, hogy a főtengelyének első elágazásában, valamint az oldalhajtásokon is csokrosan képződnek a virágok. Így a termésképződés folyamata a tenyészidő végéig tart.

A determinált növekedésű fajtatípus esetében a főhajtás csúcsi részén többes virágképzés történik. Ezzel együtt – bogelágazás nélkül – a főszár be is fejezi a hosszanti növekedését kompakt, alacsonyabb, korábban érő, de rövidebb ideig termő növényt alkotva.

Erre jöhetne a jogos kérdés, hogy „jó, de melyiket érdemes választani?” A megfelelő válasz az, hogy mindegyiket. Akinek van rá lehetősége, szerezzen be minél többfélét, akár csak néhány tövet.

Érdemes valahogyan jelölni, esetleg helyszínrajzot készíteni, hogy melyik milyen fajta volt. Így egy évnyi tapasztalat birtokában jövő tavasszal már mindenki kiválaszthatja azt, amelyik az adott termesztési feltételek között a legjobban bevált.

Szaporítása

A fűszerpaprikát vethetjük közvetlenül a végleges helyére, vagy indíthatjuk palántáról. Vetésre csak az a terület alkalmas, ahol a talaj nem hajlamos cserepesedésre, vagy legalább lehetőség van kelesztő öntözésre csapadékhiány esetén. Az időpont akkor optimális, amikor a talaj hőmérséklete stabilan elérte a 10-15 °C-ot, ami leggyakrabban április közepétől valósul meg.

A helyrevetéssel szemben számos előnye van a palántázásnak. Csökken a kockázat, mivel a növényeket csak akkor ültetjük ki, amikor számukra az időjárás már minden kétséget kizáróan kedvező. A kertünkbe mag helyett már egy 3-4 hetes növény kerül, így ez az „előny” érvényesül a termésképzésnél is, koraiság és mennyiség szempontjából egyaránt. Homogén az állomány, nincs az eltérő csírázási időből adódó fejlettségbeli eltérés.

Maximális a terület kihasználtsága, nem maradnak üres helyek ott, ahol néhány mag esetleg nem kelt ki. Az egyetlen hátrány a magasabb költség, de a felsorolt érvek alapján ez többszörösen megtérül. Erős és fejlett palántából elegendő egy helyre egy darabot ültetni, így nem kell a töveknek folyamatosan küzdeniük egymással a vízért, a tápanyagért és a fényért. (Sokszor a leggyengébb egyed elpusztul, de a túlélőknek is már kevesebb energiájuk marad a termésképzésre.)

A palánták kiültetésének ideje május közepe. A megfelelő közlekedés miatt az optimális sortávolság 50-60 cm, míg a tövek közötti ültetési távolság 20-25 cm. Mivel a folytonos növekedésű fajtákból fejlődik a legnagyobb kiterjedésű növény, így ezek esetében az ültetési távolság 30 cm.

A kiültetendő tőmennyiség meghatározásához támpont, hogy 1 kg őrleményhez kb. 60 tő paprika szükséges. Ez egy alsó középérték, ehhez képest inkább kellemesen lehet csalódni. A javasolt sor- és tőtávolságok alapján ez 14-15 négyzetméternyi terület. Természetesen ennek nem kell egy helyen lennie, eloszthatjuk több, kisebb felületre úgy, ahogyan azt a kert adottságai lehetővé teszik.