Alulról szívja el a homok a vizet
Öntözőrendszer nélkül ma már lehetetlen gazdaságosan piacképes zöldséget termeszteni. A szakemberek szerint egy termesztési ciklusban legalább 500 milliméter öntözővíz kijuttatásával kell számolni. A klímaváltozás ugyanakkor új jelenséget hozott magával, amelyet a hagyományos öntözési normákkal képtelenség kezelni, ez a légköri aszály.
Amikor nyáron a hosszan tartó 38 °C feletti hőmérséklet rendkívül alacsony páratartalommal párosul, bekövetkeznek az úgynevezett „nullszaldós napok”, amikor a növény élettani folyamatai, a fotoszintézis és a tápanyag-beépülés teljesen leáll a hősokk miatt. A növény nem termel, nem gyarapszik, csupán a túlélésért küzd. Ilyenkor a túlöntözés sem megoldás, sőt a talaj túlnedvesítése a gyökérzóna befülledéséhez és talajlakó gombák elszaporodásához vezethet.
A helyzet súlyosságát még jobban szemlélteti a Bálint Péter által alkalmazott precíziós technológia. A termelő a zsombói homokterületeken olyan modern talajszondákat alkalmaz, amelyek 60 centiméter mélységig folyamatosan monitorozzák a talaj víztartalmát és sókoncentrációját.
A mért adatok a gazdát is megdöbbentették: miközben a talaj felső rétegében a lombozat által fenntartott mikroklíma és a sűrű öntözés miatt látszólag optimális a nedvességtartalom, 60 centiméter mélyen sivatagi szárazság uralkodik.
Mivel a Homokhátság alól az elmúlt évtizedek elhibázott vízrendezése (csatornázás) és a csapadékhiány miatt eltűnt a talajvíz, a mélyebb talajrétegek teljesen kiszáradtak. Ez a hatalmas, száraz talajtest negatív szivacsként működik: a felülről kiöntözött víz felét, kétharmadát a gravitáció és a kapilláris hatások miatt egyszerűen átszívja, elnyeli, mielőtt a növény hasznosíthatná.
Növényvédelmi kihívások
A meleg telek és a forró, kontinentális nyarak közvetlen következménye a kártevő- és kórokozónyomás átalakulása. Az ágazat egyik legnagyobb kihívása a szívó kártevők (atkák, tripszek, levéltetvek, kabócák) korai megjelenése és tömeges felszaporodása. Ezeket a rovarokat a déli, mediterrán ciklonok szele szinte hullámokban hozza be az országba, és megjelenésük sokszor napra pontosan egybeesik a déli határ menti térségekben, tapasztalta Tóth János, az FMC-Agro Kft. növényvédő szakmérnöke.
A helyzetet súlyosbítja az európai hatóanyag-kivonások üteme. A zöldségtermesztők hagyományos, jól bevált fegyverei (mint a gyomirtásban alapvető Linuron, vagy a gombaölő szerek közül a mankoceb hatóanyag) végleg eltűntek a piacról. A jelenleg elérhető kémiai paletta (például a rovarölőknél a piretroidok túlsúlya) miatt gyorsan kialakul a szerrezisztencia, és nem oldható meg a tartós védelem a 100-120 napos tenyészidőszakokban.
A modern növényvédelmi technológiáknál alapvető a sárga és kék ragacslapok kihelyezése, de nem elegendő. A tripszek és tetvek a még fiatal petrezselyem- vagy répalevelek fonáki részén bújnak meg. Terepjáróból nézve az állomány tünetmentesnek tűnhet, miközben a fonákon már zajlik a fertőzés. A napi szintű, fizikai növényvizsgálat megkerülhetetlen, véli a szakértő.
A megfelelő tartamhatás eléréséhez a felszívódó kémiai készítményeket érdemes társítani biológiai ágensekkel. Tripszek ellen a narancsolajat vagy a fokhagymakivonatot, levéltetvek ellen a kártevőket mechanikusan rögzítő biopolimereket ajánlatos bevetni.
Kivételt képez az acetamiprid, ez a hatóanyag a lúgosabb (pH 8) közegben teljesít jobban. Súlyos technológiai hiba például a kiváló biológiai hatású káliszappan keverése rovarölő szerekkel egy tankban: a káliszappan ugyanis 9-es pH-ra emeli a permetlé kémhatását, ami azonnal lebontja és tönkreteszi a vele együtt kijuttatott rovarölő szert. Ezeket 3-4 napos különbséggel, külön menetben kell kipermetezni.
