Miért eszünk foglyot és fácánt, de gólyát nem?

Ugyanez magyarázza a többi nagy madár sorsát is. A fogoly és a fácán talajon táplálkozik, viszonylag könnyen tenyészthető és szaporítható, ráadásul húsuk köré erős vadászati-gasztronómiai hagyomány alakult ki. Magyarországon foglyot, fácánt és tőkés récét zárt térben is tenyésztenek, többek között vadállomány-utánpótlási céllal. Ezzel szemben a gólya, a daru, a gém vagy a pelikán nagyobb testű ugyan, de a tenyésztésük sokkal körülményesebb.

Sokuk specializált táplálkozású, nagy mozgástérre van szükségük, lassabban szaporodnak, és a modern természetvédelem is egészen más státuszt biztosított számukra. A kárókatona ugyancsak érdekes példa. Nagyobb egy fogolynál, de halevő madárként takarmányozása drága lenne, és húsából sem alakult ki általános európai gasztronómiai termék. Ugyanez érvényes számos sirályra és más halevő vízimadárra is.

Az üregi nyulat háziasítottuk, a mezei nyulat nem

Az emlősöknél talán a házinyúl és a mezei nyúl közötti különbség szemlélteti legjobban a kérdést. Mindkettőt ették és vadászták, de valódi haszonállat a házinyúl őse, az üregi nyúl lett. Az üregi nyulak természetes életmódjuk szerint is telepeken élnek, könnyen tarthatók csoportosan, fogságban jól szaporodnak és rövid idő alatt sok utódot nevelnek.

Vaddisznót eszünk – farkast és rókát alig

Még látványosabb a különbség a nagyobb emlősök között. A vaddisznó húsa értékes vadhús, és maga a házisertés is vaddisznó-eredetű háziállat. A sertés sikerének számos oka van, például, hogy mindenevő, gyorsan nő, nagy számú almokat hoz világra és az ember által biztosított sokféle takarmányt hasznosítani tudja.

A farkas ezzel szemben húsevő ragadozó. Húst kellene etetnünk vele azért, hogy végül húst nyerjünk belőle, ami rendkívül rossz üzlet gazdaságuilag. Ugyanez a probléma a rókával, sakállal vagy más ragadozókkal. Ráadásul viselkedésük és tartási igényeik sem teszik őket ideális húsállattá. Érdekes, hogy a róka, az aranysakál és a borz Magyarországon vadászható faj, mégsem tartozik hozzájuk olyan gasztronómiai kultúra, mint a vaddisznóhoz vagy a szarvashoz. A vadászható cimke tehát egyáltalán nem jelent automatikusan étkezési célú vadat.

Miért eszünk őzet, de nem lett a szarvasból háziállat?

Az őz vagy a gímszarvas húsa keresett, ennek ellenére egyikből sem lett olyan klasszikus háziállat, mint a szarvasmarhából, juhból vagy kecskéből. Szarvasfarmok természetesen léteznek, de ez még nem ugyanaz, mint az évezredek alatt genetikailag jelentősen átalakított háziállatok tenyésztése.

A szarvasok vadászata sokáig egyszerűbb és gazdaságosabb volt, mint intenzív háziasításuk. A rénszarvas viszont kivétel, mert az északi népek életmódja mellett részlegesen vagy teljesen háziasított állományok alakultak ki. Ez is mutatja, hogy a háziasítás nem pusztán az állat tulajdonságain, hanem az adott emberi társadalom szükségletein is múlik.

Nagy területigénye, takarmányozása, viselkedése és lassabb szaporodása miatt egyszerűbb maradt vadként hasznosítani.