A jelenlegi eredmények ígéretesek, de azt még nem lehet kijelenteni, hogy a természetes környezettel való érintkezés önmagában megelőzi az olyan betegségeket, mint az asztma, az ekcéma vagy az allergia – olvasható a BBC-n.
Nem mindegy, mi ér a bőrünkhöz
Egy városi parkban tett séta során elsősorban a látvány, a hangok és az illatok kerülnek előtérbe. Pedig a természethez való kapcsolódásnak van egy további, kevésbé nyilvánvaló formája is: a közvetlen testi érintkezés.
Mira Grönroos ökológus és természet-egészségügyi kutató, a Finn Környezetvédelmi Intézet munkatársa egy kísérletben azt vizsgálta, hogyan változik a bőrön található mikroorganizmusok közössége, ha az emberek természetes anyagokkal kerülnek kapcsolatba. A résztvevők húsz másodpercig talajjal, tőzeggel és mohával dörzsölték a kezüket.
Az eredmény: a bőrön található mikrobák mennyisége és változatossága megnőtt, még akkor is, amikor a résztvevők ezt követően csapvízzel leöblítették a kezüket. Grönroos szerint szabad szemmel a kezek tisztának tűntek, miközben a mikrobiális összetételben jelentős változás történt.
Egy változatos mikrobaközösségben a különböző fajok kölcsönhatásban állnak egymással, és egyes mikroorganizmusok jelenléte korlátozhatja a potenciálisan káros kórokozók elszaporodását.
A kutatások egyre inkább azt vizsgálják, hogy a talajjal és növényekkel való érintkezés egyszerű módja lehet-e a bőr mikrobiális sokféleségének növelésére, illetve hogy ennek vannak-e az immunrendszer működésére is kiterjedő hatásai.
Húsz másodperc elég?
Grönroos kísérlete alapján már rövid érintkezés is kimutatható változást okozhatott. A kutató azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a bőr mikrobiális közössége gyorsan visszatért a korábbi állapothoz.
Ez arra utal, hogy a tartósabb vagy rendszeresebb természetkontaktus jelentősebb és tartósabb változásokat idézhet elő. Azt azonban, hogy ehhez pontosan milyen gyakoriságú és időtartamú érintkezésre van szükség, a jelenlegi kutatások még nem határozták meg.
Fotó: Christopher Luther, Unsplash
