Zeller
A zeller (Apium graveolens) az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozik; vad formái ma is megtalálhatók Európa, Ázsia és Afrika tengerparti mocsaras területein. Valószínűleg a Földközi-tenger keleti partvidékén, különösen a mai Görögország és Egyiptom környékén kezdték el először gyűjteni és használni. Egyiptomban már több mint 3000 évvel ezelőtt ismerték és termesztették. A sírokban talált zellermorzsák és növénymaradványok gyógyászati, illetve vallási célú felhasználásra utalnak.
A görögök a zellert szent növényként tisztelték, koszorúkat fontak belőle az olimpiai játékok győzteseinek. A rómaiak már élelmiszerként is fogyasztották, bár inkább fűszerként, nem fő zöldségként. A középkorban a zeller a gyógyászat fontos növénye maradt, vesetisztító, étvágyjavító és idegerősítő hatást tulajdonítottak neki.

A fotókon a Rijk Zwaan nemesítőház fajtái szerepelnek.
A termesztése ekkor terjedt el Európa északi részén, és a kaporhoz vagy petrezselyemhez hasonlóan konyhai fűszerré vált. A 16. században kezdték el nemesíteni az ízletesebb, kevésbé keserű változatokat. Az olasz és francia kertészetekben alakultak ki a ma ismert fajták elődei.
Termesztéstechnológiája gépesített és öntözésre alapozott lett. A zeller kipalántázva érzékeny a hidegre, ezért május második felében szokták ültetni, de takarással korábban is ültethető. Hideg hatására felmagzik. Vízigényes növény.

A fotókon a Rijk Zwaan nemesítőház fajtái szerepelnek.
Hosszú a tenyészideje, a májusban elültetett növény október végére neveli meg kilósnál is nagyobb gumóit. Jól tárolható prizmákban és pincében. Nemesítése a betegségek elleni rezisztenciára, az egyenletes gumóképzésre és a jó tárolhatóságra irányult.
A világon évente több millió tonna zellert termelnek, különböző források szerint ez a mennyiség meghaladja a 6 millió tonnát. Kína a világ legnagyobb zellertermelője, ahol a belső fogyasztás nagyon magas, és a zeller jelentős szerepet tölt be a lakosság frisszöldség-ellátásában. Európában Spanyolország messze vezeti a termelést, azt követi Olaszország és az Egyesült Királyság.
Magyarországon 400 hektár körül mozog a termesztőfelülete, amelynek nagy része gumós zeller. Főbb termesztési körzetei Solt, Mórahalom és Alsónémedi környékén találhatók. Sok helyen hajtatják is, a kisebb, 8-12 cm átmérőjű gumóját levéllel együtt árulják a piacon.



