Az általánosan ismert mézeskalácshoz képest van egy-két különbség, de a menete nagyjából ugyanaz.
Búza vagy rozsliszt helyett rizslisztet vagy kukoricalisztet, vagy a kettő keverékét használjuk. Továbbá 3 egész tojásra és nem csak a sárgájára lesz szükségünk.
Tapasztalatom szerint a gluténmentes tészta nem áll olyan jól össze, mint a búzalisztes változat, ezért a formázásnál több ügyességre van szükségünk, hogy egybemaradjon. Önthetünk hozzá egy kis vizet illetve adhatunk hozzá némi olajat, lásd az alábbiakban.
Hozzávalók:
- 1/2 kiló vegyesvirág-/napraforgóméz
- 40 dkg rizsliszt
- 40 dkg kukoricaliszt
- 1 dkg (2 kiskanál) szódabikarbóna
- 3 tojás (egész)
- 2 késhegynyi fahéj
Opcionális további összetevők:
- 1 reszelt citromhéj (opcionális)
- 1 késhegynyi szegfűszeg (opcionális)
- 1/2 deci víz (opcionális)
- 2 evőkanál olaj/zsiradék (opcionális, ha puhábbra szeretnénk: olíva-, napraforgó- kókuszolaj stb.)
Elkészítés menete:
A mézet összekeverjük a többi alapanyaggal, és addig gyúrjuk, míg egységes tészta nem lesz belőle. Egy órán keresztül állni hagyjuk.
Vajjal/kókuszzsírral kikent tepsibe helyezzük ezeket a pogácsákat, néhány cm-es helyet hagyva közöttük – a tészta a sütés közben kissé megdagad. Közepes hőmérsékleten kisütjük (20-30 perc). Ezzel a módszerrel kissé rusztikus formákat kapunk.
Ha „szép”, szabályos formákat szeretnénk, akkor a tésztát formázzuk a klasszikus módszerrel: vagyis a tésztát centiméter vastagra nyújtjuk és pogácsa vagy mézeskalács szaggatóformákkal (vagy csak egyszerűen egy pohárral) kiszaggatjuk.
Ha tordai pogácsa jellegűre szeretnék: a tésztából két veknit csinálunk, és ezeket sütjük meg az előbb leírt módon. A közepe kissé kihasad, mint a tordai pogácsának.
A recept a Méhek ajándéka című könyvből származik.
Ajánljuk még:
