0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 28.

Rögös lesz az út a klímasemlegességig (1. rész)

Az éghajlat változása tény, még ha egyesek vitatják is az okait. A változás jelentős hatással van az életünkre, a mindennapjainkra, még a megszokott gazdálkodási formákból is elmozdított minket.

Az energiafogyasztás változása

Az 1800-as évek elejéig a gazdaság a természetes erőforrásokon alapult, majd fokozatosan a fosszilis gazdaság lépett a helyébe. A Föld lélekszámának növekedésével közel párhuzamosan nőtt az energiafogyasztás is. Nagyon kevés régió állít elő fosszilis energiahordozókat a világon, ráadásul többségük politikailag megbízhatatlan országban vagy régióban található, és gyakran használják politikai zsarolás eszközeként, stratégiai fegyverként az energiaexportot.

A 19. század elejéig a globális energiafelhasználás közel 100 százalékát biomassza adta, de a gőzgép térhódításával a 20. század elejére az összes energiaigény felét szénnel elégítették ki. Később a belső égésű robbanómotor (személygépkocsi, repülőgép) feltalálásával fokozatosan nőtt a kőolaj kereslete, és vele együtt a földgáz felhasználása is.

2020-ban a végső energiafogyasztásban 78 százalék volt a fosszilis energiahordozók aránya, a megújuló energiaforrásoké (a nukleáris energiával együtt) pedig 22 százalék körül alakult, globálisan és az EU-ban egyaránt (1. ábra).

A globális végső energiafogyasztásban a nem biomassza alapú energia (kőolaj, szén, földgáz és nukleáris energia) aránya 2020-ban 87,7 százalékot, a megújuló energiaforrások pedig 22,3 százalékot tettek ki. A megújuló energiahordozók a világ negyedik legnagyobb energiaforrását jelentik a kőolaj, a szén és a földgáz után. A tradicionális biomassza (főzés és fűtés) 6,7 százalékot, a modern bioenergia (hő, bioüzemanyag, villamosenergia) 5,6 százalékot tett ki, az egyéb megújuló energia (szél, nap és víz stb.) aránya elérte a 10 százalékot (2. ábra). A biomassza hagyományos felhasználása az elmúlt években stabil volt, de részesedése a globális végső energiaellátásban fokozatosan csökkent, miközben a modern bioenergia és egyéb megújuló energiaforrások részesedése az 1990-es évek vége óta folyamatosan nőtt.

A múltban a biomassza energiacélú felhasználása elsősorban fás nyersanyagokon alapult, de ma az energiatermelést szolgáló bioenergia a növényi és állati eredetű hulladékoktól kezdve az élelmiszeripar melléktermékein át egészen az energianövényekig, a lakossági szerves hulladékokig és a vízi biomasszáig terjed.

Számos definíció szerint az atomenergia nem megújuló, de nem bocsát ki üvegházhatású gázokat (ÜHG), ugyanakkor előállításához nélkülözhetetlen a véges uránkészlet (urán-235), ráadásul a nukleáris hulladék mérgező, sőt 10 000 évig is radioaktív maradhat. Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló rendelet szerint a gázzal és nukleáris energiával összefüggő egyedi tevékenységekre vonatkozó kritériumok összhangban állnak az uniós éghajlat- és környezetvédelmi célkitűzésekkel. A megújuló technológia, valamint az atomenergia (alig 2 százalék a részesedése a globális végső energiafogyasztásban) és földgáz a „fenntartható” kategóriába került.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: