A globális népesség és a világgazdaság növekedése, különösen a fejlődő és feltörekvő országokban oda vezetett, hogy a globális közlekedési szektor energiaigénye sokkal gyorsabban nőtt, mint más ágazatoké. A magángépjárművek iránti általános kereslet is bővül, de még mindig hiányoznak a költséghatékony megoldások. A közlekedési szektor zöld hidrogénnel való helyettesítéséhez a mai villamosenergia-termelési kapacitással megegyező teljesítményre van szükség, ezért a zöld hidrogén még nem tudja hatékonyan helyettesíteni a fosszilis tüzelőanyagokat a közlekedési szektorban ekkora mennyiségben.
Akár 10 éven belül bevezethető a szintetikus, vagy intelligens üzemanyag először keverőkomponensként úgy, ahogy a hagyományos üzemanyagok mellé bekeverhető bioüzemanyagok alkalmazása is elkezdődött, majd önállóan. Az üzemanyag szintetikus előállítására régóta létezik technológia, ugyanis az úgynevezett Fischer-Tropsch-eljárást még 1920-ban fejlesztették ki Németországban, és már a második világháborúban is alkalmazták a kőolajszármazékok hiányának az áthidalására. Kétségtelen, hogy az energia sokkal egyszerűbben és hosszabb ideig tárolható ebben a formában, mint elektromos áramként vagy hidrogénként, ráadásul a hagyományos üzemanyagok előállításához és szállításához szükséges infrastruktúra használható. Ezzel a technológiával készül 2006-óta a Shell V Power Diesel üzemanyag is, de ez utóbbi nem klímasemleges, mert az üzemanyagot földgázból állítják elő. A klímasemleges szintetikus – vagy az e-benzin és az e-gázolaj – esetében a fő kérdés a megújuló energiaforrásból származó alapanyag, például a hulladék biomassza felhasználása és a légköri szén-dioxid leválasztása. Ipari léptékű előállítását nem oldották meg, mert a termelés költsége ma még literenként 6-7 euróba kerül. Ezt 2050-re legfeljebb 1-3 euróra kellene csökkenteni ahhoz, hogy a fogyasztói ára versenyképes legyen a ma kapható benzinével és gázolajéval.
(Folytatjuk.)
Oláh Judit, Popp József
Neumann János Egyetem
