Az idős bika is lefekszik mellénk, pedig Géza azt meséli hét-nyolcéves korukban a bikák meg szoktak gorombulni. Miközben a sáros, fekete „dróttal” borított fejüket vakarjuk, hallgatom, ahogy a fiatal bivalybika fürdik, aztán a fejési ambíciókról, a bivalytej hasznosításáról mesélnek nekem.

– A bivalyok télen leellenek, és amint a borjú legalább fél napra elvehető lesz az anyjától idegrendszeri károsodás nélkül, megkezdhető a fejés. A bivaly szeszélyes állat, tejleadása igen változó. Emellett a két fejőstehén tejtermelése nem elegendő ahhoz, hogy gazdasági szempontok által vezérelt tejtermelésbe kezdjünk, de a tanyán ez is egy láb lehet a sok közül, amely, ha nem is mennyiségével, de minőségével és kulinaritásával is kiemeli a többi termék közül. Az pedig még inkább növeli az értékét, hogy elfogadjuk a természet adta szezonalitást, tehát nem áll folyton hegyekben, ezért mindig nagy becsben marad.

A bivalytejből nemcsak mozzarella és érlelt sajtok készíthetők, hanem a nagyon magas, 5,9-16%-os zsírtartalma miatt a tejszínből könnyen lehet vajat köpülni. A szarvasmarha tejétől eltérő kazeint tartalmaz, ezért a tejfehérjére érzékenyek is fogyaszthatják.

– Ezt már a megterített asztalnál osztják meg velem a bivalykolbász és -sonka, fokhagymás kecskesajt, teljes kiőrlésű rozskenyér és a kertből frissen húzott retek, rukkola társaságában.

A kolbász édeskés ízű, talán a vadkolbászhoz hasonló, mégis kevésbé karakteres. Géza paprikával, borssal, köménnyel ízesíti, és büszke arra, hogy a bivaly saját faggyúja elegendő zsírt adott, ezért szükségtelen volt sertészsírt felhasználnia. A sonkát egy hónapig sóban tartják, kétnaponta átsimogatják és forgatják.

A fiatal pár a füstölést és kolbásztöltést a faluban csináltatja, minden más munkafolyamatot maguk végeznek. Emellett a lisztet és a téli takarmányszükségletet, fű- és lucernaszénát is helyi gazdálkodóktól szerzik be.

A sajt kissé lágy, de fogyasztása közben megbeszélik, mit kellett volna másképp csinálniuk.

– magyarázza Géza.

Mégis, van, ami kikerül a hatáskörükből. A pár még ebben az évben költözni szeretne a szomszédban létesített napelempark és a hamarosan épülő gyorsforgalmi út miatt. Olyan területet keresnek, ahol áprilistól decemberig biztosítható a legeltetés. Lili gyermekek mozgásfejlesztésével szeretne foglalkozni lovak és bivalyok segítségével. Géza fő terve egy hiteles sztyeppei lovas harcot gyakorló iskola megalapítása, ahol az általa fából, szaruból és ínból készített hagyományőrző eszközöket, fegyvereket használnák fel. A lovakat is saját tenyészetéből biztosítaná. Jelenleg egy vemhes kanca van a tanyán, de ebben az évben bővíteni szeretné az állományt, leginkább kazah, sztyeppei fajtákkal.

Terveznek mást is, például bivalyfaggyúból gyertyát és gyógynövényes bőrápolót készítenének, valamint a gyapjúból nemez nyeregalátétet.

– Nagyon jó érzés alkotni, igyekszünk az állat minden részét felhasználni – mondja Lili, majd Géza folytatja:

– Arról is beszél, milyen nehéz megtalálni az átmenetet a tanyán lévő éppen aktuális feladatok és az alkalmazotti lét között, de fokozatosan sikerült átállni a kezdeti teljes munkaviszonyról részmunkaidőre, majd a jelenlegi alkalmi munkákra. Céljuk, hogy a jövőben már ezt se kelljen vállalniuk, hanem szolgáltatásaikból és a tejtermékek többletéből fedezni tudják anyagi szükségleteiket. Úgy fogalmaznak, ez lesz a következő szint, de az alap, vagyishogy élelmiszerből önellátóak legyenek, már egészen jól megy.