A legtöbb káposztaféle fajtaválasztékában megtalálhatunk korai (tavaszi), nyári és őszi felszedésre javasolt fajtákat. A hagyományosan őszi és téli betakarításra, azt követően pedig feldolgozásra vagy tárolásra szánt terméshez elsősorban a hosszabb tenyészidejű fajták javasoltak. A legtöbb faj esetében elmondható, hogy ezek a fajták nagyobbra nőnek, ami általában több tiszta terméstömeget is jelent.
A kínai kel kivételével valamennyi káposztaféle
A kínai kel is kedveli a hűvös időjárást, bár sokan közepes hőigényűnek tartják, pontosabb azt mondani, hogy palántakorban kicsit melegigényesebb, mint a többi káposztaféle, a későbbi fejlődéséhez azonban kedveli az átlagos őszi időjárásunkat. Az ősz második felében és télen a még kint tartott növényeknél a fejlődési hőoptimum mellett fontos kérdés a fagyközeli hőmérséklet, valamint a kisebb-nagyobb fagyok elviselésének képessége is.
A betakarítás helyes időpontját általában úgy határozhatjuk meg, hogy tárolásra és feldolgozásra (savanyításra) a nagy terméshozam eléréséhez a lehető legkésőbb érdemes felszedni, amikor a növények már kifejlett méretűek, de még nem túlérettek vagy még nem károsodtak a hidegtől. A vegetatív részükért termesztett fajoknál a túlérést repedés, esetleg rothadás jelzi, a karfiolnál és brokkolinál pedig a rózsák kinyílása, szétesése vagy elszíneződése.
Elsőként a karfiolt és a brokkolit kell felszednünk. Bár az őszi felszedésre javasolt karfiolfajták elméletileg a mínusz 4-6 °C-ot még általában kibírják lábon, megjelenésük és tárolhatóságuk azonban 0 °C fok alatt romlik. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a karfiol a többi káposztaféléhez képest a tárolásra is érzékenyebb. 0-2 °C-os hőmérsékleten, ha a levegő relatív páratartalma megfelelően magas (90-95%) és rendszeresen szellőztetünk, 2-3 hónapig tárolható. Ezt házi körülmények között elég nehéz tartani, így maximum 1,5 hónapos saját tárolást érdemes tervezni. A felszedést október közepére tervezzük, és a nagyobb fagyok előtt mindenképpen be kell fejezni. Saját tárolásra néhány cm-es szárral szedjük, és először érdemes a rózsákat ölelő leveleket meghagyni, majd ahogy sárgulnak, a rózsa magasságáig vagy kicsit feljebb elvágni, később teljesen eltávolítani. Ha a rózsák a megkésett szedés vagy kedvezőtlen időjárás miatt szétnyílnak, a tárolhatóságuk romlik, érdemes blansírozást követően mélyhűtve vagy savanyítva tartósítani. A karfiol esetében egyébként a fajták tenyészideje kevésbé határozza meg a tárolhatóságot, mint a többi káposztaféle esetében, a tenyészidő hosszának inkább a termésméretre van nagyobb hatása.
Előbbieknek 70-90 nap, utóbbiaknak 90-130 nap szükséges a termesztésükhöz.
A brokkoli jobban tűri a hideget, a rózsák általában nem károsodnak a mínusz 3-5 °C-os lehűlésekig, de 3-4 °C-on már nem nő a termésmennyiség, ezért nem érdemes megvárni az ilyen hőmérsékletet, és körülbelül a karfiollal egy időben érdemes ősszel betárolni. Őszi szedéshez gyakran másodvetésben termesztjük a brokkolit, középérésű (65-75 nap) vagy kései (75 napnál hosszabb tenyészidő) fajtákkal. Vannak azonban olyan kései fajták, melyeknek az ültetéstől a szedésérettségéig akár 130 napra is szükségük van, emiatt érdemes az ültetéshez utánanézni a fajtatulajdonságoknak. A brokkolirózsákat 15-25 cm-es szárral szedjük, a leveleket rögtön a szedéskor érdemes eltávolítani. Ezt követően a tárolás körülményei és a hossza a karfiolhoz hasonló.
A rendkívül gyors zöldtömeg-gyarapodásáról és hosszú (akár házi körülmények között is féléves) tárolhatóságáról ismert kínai kel befejesedett állapotban mínusz 4-5 °C-ot visel el, de általában plusz 4-6 °C alatt már nem várhatunk jelentős fejnövekedést. A reggeli nagyobb hideget követő napközbeni fölmelegedés viszont általában rontja a kifejlett fejméretű növények egészségi állapotát, ami később kihathat a tárolhatóságra.
A gyors növekedésű fajták egyébként palántamérettől számítva 50-60 nap alatt elérik a kifejlett fejméretet, így a terméshozam-növekedés reménye sem indokolja, hogy novemberre hagyjuk a betakarítást. Szedést követően a földdel szennyezett leveleket el kell távolítani, és a fejeket tisztán, szárazon lehet csak hosszabb időre betárolni. Az őszi felszedési időszakban nagyon gyakori, hogy a fejek borítólevelei nedvesek, akár sok vízcseppet is elrejthetnek, ami aztán tároláskor romlást, fertőzéseket okozhat. Ezért különösen figyeljünk a szárításra.
Hidegérzékenységet tekintve, a következő helyen a karalábé áll. A hosszú tenyészidejű fajták elviselik ugyan rövid ideig a mínusz 6-8 °C-os fagyokat is (a korai fajták a mínusz 4-6 °C-ot), de a legtöbb házikerti fajta gumója hidegben vagy elöregedve fásodik, emiatt a szedést nem érdemes az utolsó pillanatig elhúzni. Átlagos őszön október második felében, legkésőbb november első napjaiban érdemes tehát betakarítani. A karalábé a tárolási módra kevésbé érzékeny, árutermesztők még ma is gyakran alkalmaznak akár prizmás tárolást is, hidegben a prizmát szalmabálával takarva.
Ehhez azonban már szabályozott hőmérsékletű és páratartalmú környezetre van szükség. A karalábét egyébként levél nélkül tároljuk (legfeljebb 1-2 cm-es szárral), az őszi felszedéskor a levelek már salátaként vagy főzelékként sem fogyaszthatók, általában „szálkásak”, így takarmánynak, zöldtrágyának vagy komposztálásra használhatók.
Az őszi fejeskáposzta-fajták két fő típusa a tárolásra, majd onnan friss felhasználásra szánt, viszonylag kis fejjel (morfológiailag: óriásrüggyel) jellemezhető fajták, valamint a feldolgozásra (savanyításra) szánt fajták. Házikerti és kisüzemi termesztésre a felhasználási cél „keveredik”, a fajták kettős hasznosításúak.
Ez általában akkor következik be, ha a fej belseje mínusz 6 °C-ig átfagy. A sokéves átlaghőmérsékleti értékeket nézve, a biztonságos betakarítási időszak vége ezért november első dekádjára esik. Betakarításkor széles pengéjű, erős késsel alávágunk a fejnek, majd rögtön leszedjük a külső leveleket, melyek általában zavarják a tárolást. Sokszor szabadföldön, akár árokba rakva leföldelve, vagy prizmában tárolják a fejes káposztát, ezért ha kellően hűvös és szellőztethető pincénk vagy vermünk van, tél végéig, – tavaszig tárolhatók a fejek. Az idő előrehaladtával egyre nagyobb tisztítási veszteséggel kell számolnunk, a fejborító levelek kezdetben egy, majd több rétegének eltávolításával.
