0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2023. november 28.

Késői káposztafélék betakarítása

A korai fajtákhoz képest a hosszú tenyészidejűek tovább „lábon tarthatók”, azaz szedésre érett állapotban hosszabb ideig tudnak várni a betakarításra a jó minőségük megőrzése mellett, és a szedés utáni tárolhatóságuk is hosszabb.
A leveles kel szétálló leveleit folyamatosan szedhetjük, alulról kezdve

A legtöbb káposztaféle fajtaválasztékában megtalálhatunk korai (tavaszi), nyári és őszi felszedésre javasolt fajtákat. A hagyományosan őszi és téli betakarításra, azt követően pedig feldolgozásra vagy tárolásra szánt terméshez elsősorban a hosszabb tenyészidejű fajták javasoltak. A legtöbb faj esetében elmondható, hogy ezek a fajták nagyobbra nőnek, ami általában több tiszta terméstömeget is jelent.

A kínai kel kivételével valamennyi káposztaféle

a leghidegtűrőbb zöldségfélék közé tartozik, a lombozatuk fejlődéséhez optimális hőmérséklet 12-14 °C körüli, ami egyben azt is jelzi, hogy az őszi időszakban a leggyorsabb a hozamgyarapodásuk.

A kínai kel is kedveli a hűvös időjárást, bár sokan közepes hőigényűnek tartják, pontosabb azt mondani, hogy palántakorban kicsit melegigényesebb, mint a többi káposztaféle, a későbbi fejlődéséhez azonban kedveli az átlagos őszi időjárásunkat. Az ősz második felében és télen a még kint tartott növényeknél a fejlődési hőoptimum mellett fontos kérdés a fagyközeli hőmérséklet, valamint a kisebb-nagyobb fagyok elviselésének képessége is.

Meglazultak a kissé túlérett karfiol rózsái

A betakarítás helyes időpontját általában úgy határozhatjuk meg, hogy tárolásra és feldolgozásra (savanyításra) a nagy terméshozam eléréséhez a lehető legkésőbb érdemes felszedni, amikor a növények már kifejlett méretűek, de még nem túlérettek vagy még nem károsodtak a hidegtől. A vegetatív részükért termesztett fajoknál a túlérést repedés, esetleg rothadás jelzi, a karfiolnál és brokkolinál pedig a rózsák kinyílása, szétesése vagy elszíneződése.

A túlérés rontja a tárolhatóságot és a friss termések felhasználhatóságát is, nagyobb a tárolási és/vagy tisztítási veszteség is.

Elsőként a karfiolt és a brokkolit kell felszednünk. Bár az őszi felszedésre javasolt karfiolfajták elméletileg a mínusz 4-6 °C-ot még általában kibírják lábon, megjelenésük és tárolhatóságuk azonban 0 °C fok alatt romlik. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a karfiol a többi káposztaféléhez képest a tárolásra is érzékenyebb. 0-2 °C-os hőmérsékleten, ha a levegő relatív páratartalma megfelelően magas (90-95%) és rendszeresen szellőztetünk, 2-3 hónapig tárolható. Ezt házi körülmények között elég nehéz tartani, így maximum 1,5 hónapos saját tárolást érdemes tervezni. A felszedést október közepére tervezzük, és a nagyobb fagyok előtt mindenképpen be kell fejezni. Saját tárolásra néhány cm-es szárral szedjük, és először érdemes a rózsákat ölelő leveleket meghagyni, majd ahogy sárgulnak, a rózsa magasságáig vagy kicsit feljebb elvágni, később teljesen eltávolítani. Ha a rózsák a megkésett szedés vagy kedvezőtlen időjárás miatt szétnyílnak, a tárolhatóságuk romlik, érdemes blansírozást követően mélyhűtve vagy savanyítva tartósítani. A karfiol esetében egyébként a fajták tenyészideje kevésbé határozza meg a tárolhatóságot, mint a többi káposztaféle esetében, a tenyészidő hosszának inkább a termésméretre van nagyobb hatása.

A legkedvezőbb, ha középhosszú vagy hosszú tenyészidejű fajtákat termesztünk az őszi felszedéshez.

Előbbieknek 70-90 nap, utóbbiaknak 90-130 nap szükséges a termesztésükhöz.

A brokkoli jobban tűri a hideget, a rózsák általában nem károsodnak a mínusz 3-5 °C-os lehűlésekig, de 3-4 °C-on már nem nő a termésmennyiség, ezért nem érdemes megvárni az ilyen hőmérsékletet, és körülbelül a karfiollal egy időben érdemes ősszel betárolni. Őszi szedéshez gyakran másodvetésben termesztjük a brokkolit, középérésű (65-75 nap) vagy kései (75 napnál hosszabb tenyészidő) fajtákkal. Vannak azonban olyan kései fajták, melyeknek az ültetéstől a szedés­érettségéig akár 130 napra is szükségük van, emiatt érdemes az ültetéshez utánanézni a fajtatulajdonságoknak. A brokkolirózsákat 15-25 cm-es szárral szedjük, a leveleket rögtön a szedéskor érdemes eltávolítani. Ezt követően a tárolás körülményei és a hossza a karfiolhoz hasonló.

A rendkívül gyors zöldtömeg-gyarapodásáról és hosszú (akár házi körülmények között is féléves) tárolhatóságáról ismert kínai kel befejesedett állapotban mínusz 4-5 °C-ot visel el, de általában plusz 4-6 °C alatt már nem várhatunk jelentős fejnövekedést. A reggeli nagyobb hideget követő napközbeni fölmelegedés viszont általában rontja a kifejlett fejméretű növények egészségi állapotát, ami később kihathat a tárolhatóságra.

Maga a fej belseje sokkal lassabban hűl le, mint a külső levelek, hiszen a nem teljesen egymásra simuló, hólyagos levéllemezek jól szigetelnek, így a külső levelek megfagyása még nem jelenti a teljes fej pusztulását.

A gyors növekedésű fajták egyébként palántamérettől számítva 50-60 nap alatt elérik a kifejlett fejméretet, így a terméshozam-növekedés reménye sem indokolja, hogy novemberre hagyjuk a betakarítást. Szedést követően a földdel szennyezett leveleket el kell távolítani, és a fejeket tisztán, szárazon lehet csak hosszabb időre betárolni. Az őszi felszedési időszakban nagyon gyakori, hogy a fejek borítólevelei nedvesek, akár sok vízcseppet is elrejthetnek, ami aztán tároláskor romlást, fertőzéseket okozhat. Ezért különösen figyeljünk a szárításra.

Őszi felszedésre alkalmas, nagy testű karalábé

Hidegérzékenységet tekintve, a következő helyen a karalábé áll. A hosszú tenyészidejű fajták elviselik ugyan rövid ideig a mínusz 6-8 °C-os fagyokat is (a korai fajták a mínusz 4-6 °C-ot), de a legtöbb házikerti fajta gumója hidegben vagy elöregedve fásodik, emiatt a szedést nem érdemes az utolsó pillanatig elhúzni. Átlagos őszön október második felében, legkésőbb november első napjaiban érdemes tehát betakarítani. A karalábé a tárolási módra kevésbé érzékeny, árutermesztők még ma is gyakran alkalmaznak akár prizmás tárolást is, hidegben a prizmát szalmabálával takarva.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a karalábéfajták tárolhatósági ideje változó, a korai fajták 1,5-2 hónapos tárolhatóságához képest a legjobban tárolhatók, akár fél évig is eltarthatók.

Ehhez azonban már szabályozott hőmérsékletű és páratartalmú környezetre van szükség. A karalábét egyébként levél nélkül tároljuk (legfeljebb 1-2 cm-es szárral), az őszi felszedéskor a levelek már salátaként vagy főzelékként sem fogyaszthatók, általában „szálkásak”, így takarmánynak, zöld­trágyának vagy komposztálásra használhatók.

Szedéskor rögtön vágjuk le a külső leveleket

Az őszi fejeskáposzta-fajták két fő típusa a tárolásra, majd onnan friss felhasználásra szánt, viszonylag kis fejjel (morfológiailag: óriásrüggyel) jellemezhető fajták, valamint a feldolgozásra (savanyításra) szánt fajták. Házikerti és kisüzemi termesztésre a felhasználási cél „keveredik”, a fajták kettős hasznosításúak.

Az őszi felszedésre termesztett közepes vagy hosszú tenyészidejű (90-120, illetve 120-160 nap a palántaültetéstől számítva) fejeskáposzta-fajták befejesedett egyedei jól bírják akár az átmeneti mínusz 10-15 °C-ot is, a fontos az, hogy a tenyészőcsúcs ne fagyjon el.

Ez általában akkor következik be, ha a fej belseje mínusz 6 °C-ig átfagy. A sokéves átlaghőmérsékleti értékeket nézve, a biztonságos betakarítási időszak vége ezért november első dekádjára esik. Betakarításkor széles pengéjű, erős késsel alávágunk a fejnek, majd rögtön leszedjük a külső leveleket, melyek általában zavarják a tárolást. Sokszor szabadföldön, akár árokba rakva leföldelve, vagy prizmában tárolják a fejes káposztát, ezért ha kellően hűvös és szellőztethető pincénk vagy vermünk van, tél végéig, – tavaszig tárolhatók a fejek. Az idő előrehaladtával egyre nagyobb tisztítási veszteséggel kell számolnunk, a fejborító levelek kezdetben egy, majd több rétegének eltávolításával.

Túlérett, szétnyílt fejes káposzta
Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: