A teanövény (Camellia sinensis) egyik sajátossága, hogy kiválóan alkalmazkodik környezetéhez, a helyi talajhoz és klímához, így ma már ötszáznál is több hibrid variáns létezik, és az előállított változatok száma is folyamatosan nő. Így lehetséges az, hogy Kínán kívül sikerrel termeszthető Japánban vagy Srí Lankán, de a hűvösebb Új-Zélandon, a Himalája lábánál Indiában, vagy a forróbb Afrikában is.

A hidegtűrésre nemesített variánsok, vagy az ellenállóbb fajták, mint a nepáli, a grúz vagy a török tea alkalmasak arra, hogy északabbra, akár európai klímán is termesszük őket. Így került be a teanövény több európai országba, köztük Magyarországra is.
Nézzük meg, hol hogyan érdemes gondozni ahhoz, hogy szépen bokrosodjon és saját tealevelekkel ajándékozzon meg minket.
Kertben, szabadföldben
- A terület kiválasztása

Egy hidegtűrő teacserje a szabadba is kiültethető olyan kertben, ahol találunk egy szélvédett, huzatmentes helyet, ugyanis a téli hideg szelet nem szereti. Egy bokor, sövény vagy kerítés előtt, esetleg fal tövében vagy a fűszerkertben azonban jól érzi magát. Ideális esetben délelőtt süti a nap, délután azonban már félárnyékban, árnyékban van.
- Ültetés
Jó vízáteresztő képességű, laza talajba való. Ha kissé agyagos vagy homokos a kertünk, akkor részleges talajcserét érdemes végezni, ami azt jelenti, hogy az ültetőgödörben, ami legalább egy ásónyomnyi legyen, kicseréljük a talajt savanyú, azaz 5,5 pH-jú virágföldre. Ha nincs semmi ismert probléma, akkor is célszerű 50%-ban savanyú virágföldet keverni az ültetőgödörbe, de savanyíthatjuk a talajt fenyőtűlevél vagy fenyőháncs beforgatásával is. Ha egynél több cserjét ültetünk, 30-35 cm tőtávolságra tegyük őket.