Gyógynövény vagy fűszer?

Mielőtt megismerkednénk a gyógynövények és fűszerek, a fűszer-kereskedelem történetével, szükséges definiálni a fogalmakat. A gyógynövények általában mérsékelt égövi növények friss és szárított levelei, amelyek legtöbbször zöld színűek.

A fűszerek általában csípősebb ízűek, mint a gyógynövények. Előfordulhat, hogy egy növény egyszerre szolgáltat gyógynövényt és fűszert is. Például a koriander (Coriandrum sativum), amelynek zöld leveleit és magját eltérő módon  használjuk.

Ókori fűszer-kereskedelem

Az Ebers-papirusz egy olyan egyiptomi tekercs, amely a gyógyszerként használt növényeket sorolja fel, körülbelül i. e. 1550-ből származik. A felsorolt fűszerek között szerepel az ánizs, a mustár, a sáfrány, a fahéj és a kasszia. A fahéj és a kasszia Délkelet-Ázsiában és Kínában honos, nem pedig Egyiptomban.

I. e. 950 körül kezdődően arab kereskedők szamarakon és tevéken keresztül szelték Indiát, Kínát és Délkelet-Ázsiát, hogy értékes fűszereket szállítsanak a görögöknek. Amikor Nagy Sándor i. e. 80-ban meghódította Egyiptomot, Alexandriát a fűszer-kereskedelemhez szükséges kikötőként alapította meg. A korai rómaiak kiterjesztették a fűszerek használatát az élelmiszerekben, a gyógyszerekben és az olyan szépségápolási cikkekben, mint a krémek és parfümök.

A rómaiak ezután a fűszereket Európa-szerte meghonosították, ahol nagyon népszerűvé váltak. Amikor a gótok, egy Európában a Duna mentén élő törzs tagjai 410-ben elfoglalták Rómát, aranyat, ezüstöt, selymet illetve egyéb értéktárgyakat, valamint 3000 font borsot követeltek és kaptak váltságdíjként, hogy megkíméljék a rómaiak életét. Róma 476-os bukása után 400 évre majdnem teljesen megszűnt a kereskedelem Európa és Kelet-Ázsia között, de később – részben Marco Polo emlékiratainak 13. század végi megjelenésének köszönhetően – újraéledt. Emlékirataiban Polo leírta keleti utazásait és az ott termesztett fűszereket. Az európaiak ekkor kezdték el keresni a Keletre vezető vízi utakat.