•Agyagásványok. A zeolit (beleértve a klinoptilolitot), a bentonit, a kaolin, a montmorillonit és az attapulgit közül a lovasok a zeolitot ismerik a leginkább. A zeolitok elsősorban alumíniumból, szilícium-dioxidból és oxigénből álló ásványi vegyületek. Sokféle típusuk létezik. A zeolitok kémiai szerkezetüknél fogva kötőanyagok. Nagy kationcserélő kapacitással rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy vonzzák és megtartsák a pozitív töltésű ionokat. Az állati takarmányozásban a zeolitokat toxinkötőként is használják, de kizárólag a pozitív töltésű vegyületek (pl. aflatoxinok) esetében hatásosak. Számos egyéb mikotoxin létezik, amelyeket a zeolit nem képes megkötni.
A zeolitok/klinoptilolit alkalmazása rövid kúrákban javasolt, különösen akkor, ha takarmánymérgezés gyanúja áll fenn (pl. penészes a takarmány) vagy hasmenése van a lónak. Nagy mennyiségben vagy elhúzódóan etetve/itatva elvonhatja a szervezet számára szükséges ásványi anyagokat és nyomelemeket, ezzel elektrolitegyensúly-zavar, esetleg bélsárpangás alakulhat ki. A zeolitok természetes állapotukban nem minden esetben etethetők, ezért fontos, hogy kizárólag tisztított és szennyeződésmentes terméket kapjon az állat. Külsőleg alkalmazva (alomra szórva) az agyagásványok ammóniakötő hatásúak, így csökkentik a trágya és vizelet szagát, ezzel mérséklik a lóasztma kialakulásának esélyét.
•Huminsavak. A természetben általánosan előforduló, bonyolult szerkezetű szerves makromolekulák. Komplexképző vegyületek, azaz speciális molekulaszerkezetüknek köszönhetően számos más vegyületet képesek megkötni. Ez részben hasznos tulajdonság, azonban a huminsavakkal együtt adagolt gyógyszerek, gyógynövények és ásványi kiegészítők hatóanyagait is megköthetik, ezzel a terápiás hatás csökkenését előidézve. A takarmánnyal tartósan együtt adagolt huminsavas készítmények egyes vitaminok, tápanyagok és ásványi anyagok megkötésével anyagcserezavarokat és elektrolithiányt okozhatnak.
A diagnózist az állatorvosi vizsgálat során a klinikai tünetek, a takarmányozási és használati előzmények, valamint szükség esetén célzott, az elektrolitszintek meghatározására szolgáló vérvizsgálat alapján az állatorvos állítja fel.
A bevitt elektrolitok többsége a vékonybél első szakaszában (nyombél) szívódik fel. Ez azt jelenti, hogy a szájon át bevitt elektrolitok gyorsan feltölthetik a szervezet szintjét. Fontos egyúttal az izzadást előidéző körülmények csökkentése és a rendszeres hidratálás (ivóvíz) biztosítása. Súlyos hiány esetén elektrolitot tartalmazó infúziót köt be az állatorvos.
A túladagolás kezelésében alapvető az elektrolitbevitel csökkentése vagy átmeneti megszüntetése, de szükség esetén tüneti kezelést végezhet az állatorvos, valamint folyadékterápiát javasolhat a felesleges elektrolitok kiürítésének fokozására.
Dehidratáció kezelése
A dehidratált lovakat a víz és az elektrolitok megfelelő egyensúlyával kell rehidratálni. Az izotóniás oldatok ideálisak, mivel a vizet és az elektrolitokat az izzadsággal vagy a vérplazmával megegyező koncentrációban tartalmazzák.
Ha csak hipotóniás oldatot (például vizet, elektrolitok nélkül) adunk egy dehidratált lónak, az szintén ronthatja a dehidratációt, mivel alacsonyabb elektrolitkoncentrációt tartalmaz, mint ami a testfolyadékban normális esetben jelen van. Ezek az oldatok felhígítják a szervezetben lévő folyadékot, csökkentik a nátrium koncentrációját a vérben és ezzel tompítják a szomjúságérzetet. Továbbá, amikor a vérben csökken az elektrolitkoncentráció, akkor a vesén keresztül nő a vizelet-kiválasztás, ami potenciálisan dehidratációhoz vezethet.
Elektrolitkészítmények
A kereskedelmi forgalomban kapható elektrolitos kiegészítők széles választéka áll rendelkezésre. Olvasd el a termékek címkéjét és kövesd a gyártó utasításait a termék megfelelő adagolásával és alkalmazásával kapcsolatban! Ha a ló vizéhez kell keverni a terméket, akkor biztosíts két vízforrást, amelyek közül a ló választhat: az egyikben (pl. egy vödör víz) az elektrolitok, a másikban (vödör vagy önitató) pedig tiszta, friss víz legyen.
Ezek azonban növelhetik a gyomorfekély kockázatát (pl. fennálló hajlam vagy gyakori alkalmazás mellett). Továbbá a bélbe jutó, nagy dózisú koncentrált elektrolitok rövid távon súlyosbíthatják a kiszáradást. Fontos ügyelni, hogy ezek mellett a víz mindig szabadon hozzáférhető legyen az állat számára.
Az elektrolitos oldatok jellemzően kissé sós (esetleg fémes) ízűek, amit néhány ló elutasít. Kis adagok itatóvízhez keverése a szoktatás első lépcsője. Időbe és türelembe telhet a lovat betanítani arra, hogy az elektrolitokat vízzel vegye fel, de elősegíti a vízfelvételt új/idegen környezetben.
•Kimondottan lovak számára készült és a számukra megfelelő, kiegyensúlyozott arányban tartalmazza az ionokat. Kerüld az emberek számára kifejlesztett termékek használatát, mivel a lovak verejtéke nagyobb koncentrációban tartalmaz elektrolitokat, mint az embereké.
•Könnyen oldódik vízben. Ennek hiányában nem fogy megfelelő mennyiségben és hosszabb ideig tarthat, amíg a bélben felszívódik.
•Dextrózzal vagy fruktózzal formulázott. Ezek a szénhidrátforrások javítják a víz és az elektrolitok felszívódásának sebességét az emésztőrendszerben. A fruktóz hasonló szerepet tölthet be a kálium (K+) felszívódásának elősegítésében. A glükózforrásként szolgáló dextróz – édes íze mellett – a szervezet energiaraktárait (glikogén) is feltöltheti, segítve az edzés utáni regenerálódást.
Szerző: Marton Zsófia
ló-fitoterapeuta agrármérnök (fitocavallo.hu)
Lektorálta: dr. Bába András
lógyógyász specialista állatorvos
dr. Mézes Miklós
egyetemi tanár
Gyógynövényismertető: Gyógynövények lovaknak, kutyáknak és macskáknak c. könyv
Ez is érdekelhet:
