Egyre nagyobb kihívás előtt állnak a városi főkertészek, zöldfelület-fenntartók, hiszen a megváltozott időjárás miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik rájuk a lakosság részéről is. Jó választ adhat a helyzetre a biodiverz évelőágy.

A táj- és kertépítészmérnök a közelmúltban tartott előadást a témáról szakembereknek. Hangsúlyozta, hogy a növénnyel fedett területek felületi hőmérséklete sokkal alacsonyabb a burkolatokénál, így ebből a szempontból is nagy jelentőségűek a zöldfelületek. A növényfajok közül a fák telepítése a legfontosabb, de ahol erre nincs lehetőség, oda évelőket kell ültetni. Ilyen helyek a közművekhez közeli és a légvezetékek alatti területek, és az olyan keskeny elválasztó sávok, ahol a fű nem marad meg.

A városi körülmények merőben eltérnek a természeti környezettől, ezért a kiültetett fajtáknak bírniuk kell a légszennyezést, és fontos, hogy só- és szárazságtűrők legyenek. Az utóbbi évek nyarai felhívták a figyelmet arra, mekkora előny, ha a növények jól viselik a hőséget, az erős UV-sugárzást és a légszárazságot. Emellett az emberi és állati kártétellel szembeni megújuló képességük és a betegségekkel szembeni ellenállóságuk is elvárt tulajdonság, hiszen a közterületek zöldfelületeinek fenntartásába nagyon korlátozott mértékben fér csak bele a növényvédelem, a permetezés. Ugyancsak lényeges szempont a tartós díszérték, az alacsony fenntartási igény, a klímaváltozáshoz és a városi körülményekhez való alkalmazkodóképesség.

Egyre szennyezettebbek a városi területek. Fokozódik a munkaerőhiány, mind kevesebben akarnak kétkezi munkát végezni, de gépesített munkára még akad ember. Ebben a megváltozott környezetben az évelők tekintetében a biodiverz kiültetés lehet a megoldás.

A zöldfelületeken erősíteni kell a biológiai sokféleséget, hiszen az a növény fog túlélni, amelyik a legügyesebben alkalmazkodik a változásokhoz. A városi környezet élővilága elszegényedett, például az elmúlt harminc évben Európában a rovarok 70%-a elpusztult. Ha azonban megteremtjük a számukra is megfelelő élőhelyeket és táplálékforrást, akkor várhatóan képesek lesznek regenerálódni. Német kutatók az 1990-es évek elején tudományosan olyan társulásokat hoztak létre, melyek valóban tudnak alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, emellett viszonylag kevés gondozást igényelnek. Összefoglalva tehát, két fő kihívásnak kell megfelelniük az ilyen évelőkiültetéseknek: segítsék elő a biodiverzitást és képesek legyenek a klímaváltozáshoz alkalmazkodni.

Legyen minél változatosabb

Annak idején úgy tanultuk az egyetemen, idézte fel, hogy az évelők nagyon igényesek, például tudni kell, melyiket mikor vágjuk vissza, azaz sok gond van velük. Ehhez képest Németországban már 36 különböző évelőkeveréket dolgoztak ki, mindegyik alapja a Hansen-féle élőhelyalapú növényalkalmazási rend­szer. Lényege, hogy ha egy adott élőhelyhez választjuk ki a megfelelő évelőket, akkor egészségesek, hosszabb életűek lesznek. Mindig többletenergiát és -időt igényel, ha egy élőhelyre nem oda való növényeket erőszakolunk be.

Az évelő dísznövények évszakjelzők, mert nem folyamatosan, hanem az év bizonyos szakában nyílnak, átlagosan négy-hat hétig. A vegyes évelőkiültetések változatosak. Elérhetjük, hogy folyamatosan, akár tavasztól őszig legyenek virágos növényeink a kiültetésekben, így minden hónapban más látvány fogad bennünket. A biodiverz évelőágyások nemcsak havonta mutatnak mást, de akár egyik hétről a másikra is megváltozik a látvány.

A tövek állékonyak, nem rogynak össze a téli esőtől, hótól, ezért egészen februárig meghagyhatjuk hajtásaikat. Kora tavasszal sövénynyíróval, damilos fűkaszával a fajták többségét vissza lehet vágni.