Nem csak virággal díszítenek

A tervezés során a fajták összeválogatásakor Ambrus Mária Zsófia a levélstruktúrákat is figyelembe veszi. Mivel évszakjelző növények, az év nagy részében nem a virágukkal díszítenek. Csalóka, ha valaki csak a színes katalógusokból tervez, hiszen ott mindig a virágos állapotot látni. Sikeres, látványos kiültetéseket csak akkor tudunk létrehozni, ha figyeljük a levél formáját, szerkezetét, színét, szabdaltságát, a növény magasságát.

Tervezéskor társulásban kell gondolkozni, ehhez nagyon kell ismerni a növények igényeit, tűrőképességét és díszértékét. Önmagát szabályozó rendszerként kell tekinteni a vegyes évelőkiültetésekre. Nem baj, ha néhány fajta idővel eltűnik, az azt jelenti, hogy ott nem érezte jól magát, helyükbe betelepednek majd az odavalók. Élő rendszerekről van szó, nem minden növény viselkedik úgy, ahogy azt elvárnánk tőle. Próbáljuk meg beengedni ezt a szemléletet az évelőfenntartás folyamatába is, emelte ki az előadó, de ehhez már magonc állapotban fel kell ismernünk a fajtákat, hogy eldönthessük, megtartjuk-e, vagy gyomról van szó, amit el kell távolítanunk.

A csapadékot a településeken ne problémának tekintsük, amit el kell vezetni, hanem örüljünk neki és igyekezzünk megtartani a területen. Az utak peremének kialakítása is segítheti ezt, ha például a kevésbé forgalmas utakon süllyesztett útszegélyt építenek, akkor a csapadékvíz a zöldterületre folyhat.

Extra száraz körülmények közé is találunk évelőket. Ilyen helyek például a településeken az útszegélyek beton gyámjai miatt csökkent termőrétegű sávok. Veszprém városában például négy helyen hoztak létre ilyen évelőkiültetéseket. Először mintagödröket ástak, talajcsere nem volt, csak leszedték a felső gyepszintet.

A társítás jelentősége

Ahhoz, hogy sikeres legyen a vegyes évelőkiültetés, három szempontnak kell teljesülnie, bár ez nemcsak az évelőkre vonatkozik. A megfelelő tervezéshez ismerni kell a helyszínt, jobban meg kell ismerni az adottságokat, emellett legyen megfelelő a kivitelezés és a fenntartás. Nem lesz jó az eredmény, ha bármelyiket rosszul végezzük.

Az első szempont az ökológiai igények ismerete, az élőhelyi besorolás, amit a Hansen-szemlélet alapján kell meghatároznunk. Fő élőhelyek az erdő, az erdőszél, a nyílt területek, a sziklai élőhely, a vízpart, a víz, és a border, ami egy mesterséges, egészen különleges rendszer. Akkor tudunk sikeres kiültetéseket létrehozni, ha nem erőszakoljuk meg a növényeket, hanem kiszolgáljuk az igényeiket.

Fontos a társíthatóság. Például az Aster ageratoides Asran őszirózsafajta tág tűrőképességű, de terjedő tövű, így másokat kiszorítva egyre nagyobb foltot képez, ami csökkenti a sokféleséget. A gyorsan terjedő növényeket ezért ne ültessünk vegyes évelőágyakba, mert sokkal erőszakosabbak, kitúrják maguk mellől a többit. A növények is versengenek az élettérért, ezért javasolt közel azonos terjedőképességű évelőket telepíteni.

El kell döntenünk a kiültetés jellegét. Egy vadvirágos rét csaknem azonos magasságú fajtákból álljon, de ha vertikálisan tagolt ágyást szeretnénk, ott lesznek vezérnövények, kiegészítők, talajtakarók, vagyis többszintű társulás jön létre. Az előadó tapasztalata szerint soha nem leszünk elégedettek azokkal az évelőágyásokkal, melyekben az a cél, hogy mindig virágozzon valami. Azok az igazán gyönyörűek, melyekben virágzási csúcsok vannak, még akkor is, ha azok csak négy hétig tartanak.