0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. november 12.

Talajjavítási útmutató kisgazdaságoknak 1.

A kerti talajok termékenységfokozását tágabb értelemben talajjavításnak is nevezhetjük, mivel a cél az, hogy a rossz adottságú vagy a gyenge termőképességű talajból jobbat, termékenyebbet hozzunk létre.
5. ábra. A különböző talajföldrajzi tájak (1-34) lehatárolása.A tájakat a rajtuk levő kertek javítási lehetőségei során neveztük meg talajok
5. ábra. A különböző talajföldrajzi tájak (1-34) lehatárolása. A tájakat a rajtuk levő kertek javítási lehetőségei során neveztük meg

Gyengén kilúgzott barna erdőtalaj

A feltalaj kevésbé savanyú, és a mélyebb B szint is kevésbé tömött. Rossz a hu­muszállapotuk, és minél agyagosabbak, annál rosszabb a szerkezetük is. A fő feladat a talajok meszezése a talajsavanyúságtól függően, a kisebb vagy nagyobb dózisú meszezési módszer (mésztrágyázás vagy melioratív meszezés) szerint.

Alacsony (5 alatti) pH esetén minden esetben előnyös a meszezés. A cukorgyári mésziszap a legjobb mésztrágya, mert a meszet finom eloszlásban tartalmazza, ezért könnyen oldódik és gyorsan hat.

Káliumot, foszfátot és egy kevés szerves anyagot is tartalmaz. Előfordulhat, hogy a talaj 25-35 centiméteres mélységében meszes réteg mutatkozik, ilyenkor mélyítő műveléssel bekeverjük az altalaj meszes részét a feltalajba.

A Nyírség savanyú homoktájain levő kertek közelében, külterületen a lápos réti talajok szelvényéből lápi, tavi mész nyerhető a talajjavításhoz.

Erdőtalajoknál gyakori a nagyobb köveket tartalmazó réteg talajok
Erdőtalajoknál gyakori a nagyobb köveket tartalmazó réteg

A dolomitőrlemény magnéziumtartalmú kőportrágya, talajjavító anyag. Olyan területeken használjuk, ahol a talaj nemcsak a mészhiány, hanem a magnéziumhiány miatt is javításra szorul. Minél savanyúbb és porózusabb a talaj, a dolomitőrlemény annál alkalmasabb a magnézium pótlására, ugyanakkor a jelentős mésztartalma miatt a savanyúság tompítására is. A mész- és a magnéziumtartalom „beállítása”, utánpótlása a szántóföldi kertészetek, házikertek talajaiban, a háztáji földeken és a kertészeti földkeverékekben is meghatározó jelentőségű.

Gyengén kilúgzott savanyú talajú kertek a Nyírségben, a Berettyó és a Körösök vidékén, a Gödöllői-dombvidéken, az Északi-dombvidék dombos, hegyes tájegységein és a Szerencsi-szigeten, a Bodrog és a Sajó völgyében, a Mátra-Bükk-alján, a Tisza-Szamos-szögben, a Tolnai-, és Dunaföldvári-homokhátakon, a Dráva-öntések és a Pécsi- medence talajain, a Somogyi-homokhátakon, az Észak-Pannon-háton, valamint a Déli Pannon-háton fordulnak elő (az 5. ábrán 1, 4, 11, 12, 13, 14, 15, 19, 22, 23, 24, 25, 28, 29).

A rendzina talajú kertek

A „rendzina” lengyel elnevezés, arra utal, hogy szántáskor csörög az eke a kövek miatt.

Ezek kőzethatású erdőtalajok, mészkövön, dolomiton és márgán alakultak ki. Előfordul, hogy a legfelső néhány centiméterük elsavanyodott, de a művelés során ez összekeveredik az alsó részükkel. A kemény dolomitot néha csak egy arasznyi vastag talaj takarja. A laza, porózus, mállott mészkövön már 45 centiméter vastag termőréteget találunk. Márgás vidékeken még mélyebb rendzinák is előfordulhatnak. Ahol a termőréteg sekély, a fákat, bokrokat nem szabad kiirtani, mert az erózió leviszi a talajt. Ahol az erdőirtás helyén a termőréteg 30-40 centiméter vastag, „sáncolással” és fák, cserjék telepítésével védjük a talajt. A márgán kialakult mélyebb rétegű rendzinák termékenyek és kertészeti művelés alá vonhatók. Az ilyen erősen meszes, humuszos redzinát azonban a műveléssel „megszellőztetjük”, ezért a szerves humuszanyaga gyorsan bomlik, megfogyatkozik, és szerves trágyával kell javítanunk.

A hasznosítás főként szőlő és gyümölcsös telepítésével történhet, de az ültetőgödör köves altalajának cseréje és szerves trágyával való javítása is szükséges lehet.

Rendzina talajú kertek az Északi- dombvidék dombos, hegyes tájegységein, a Mecsekben és a Villányi-hegyvidéken, a Dunántúli-középhegységben (az 5. ábrán 12, 21, 26) találhatók.

Dr. Dömsödi János

(Folytatjuk.)

Ez is érdekelheti:

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: