Az Amaranthus nemzetségbe körülbelül 100 faj tartozik, köztük dísznövények, illetve kettős hasznosítású növények.
Ismert rokonához, a szőrös disznóparéjhoz hasonlóan melegkedvelő, gyors fejlődésű egynyári növény az ehető amaránt is, legtöbb fajtája feltűnő megjelenésű, termetes növény, színes virágzattal. Nemcsak a virágágyban alkot egzotikus színfoltot, vágott virágnak és szárazvirágnak is alkalmas.
Levelében sok C- és E-vitamin, vas, oxálsav, alkaloidák, zsírsavak, glikozidok találhatók. Az amarántmag értékes fehérje-, kalcium- és rostforrás, emellett ásványi anyagokban és Omega-3 zsírsavakban gazdag, viszont nem tartalmaz glutént.
Egyszerűen magról nevelhetjük, napos fekvésben. Talajra nem különösebben igényes, de a gyors fejlődéshez elegendő vízre és tápanyagra van szüksége. Nagyon fontos, hogy vetés előtt jól elmunkáljuk a talajt és megszabaduljunk a gyomoktól, mert a csíranövényeket nem nagyon lehet megkülönböztetni a rokon gyomfajoktól. Magjait késő tavasszal, a fagyveszély elmúltával vessük állandó helyükre, és ne takarjuk be a magvetést, mert fényen csírázik. Elég gereblyével ráhúzni egy kis földet. Ha a talaj már fölmelegedett 20-25 °C-ra, 7-10 nap alatt kicsírázik. Nagyon sokféle megjelenésű fajtája létezik, a sor- és tőtávolságot a növény végleges méretéhez kell igazítani, általában 30 és 60 cm közt változik. Öntözzük rendszeresen, amíg kicsírázik és fejlődésnek indulnak a növények, később elég a száraz időszakokban meglocsolni.
Leveleit folyamatosan szedhetjük, és változatos ételekhez használhatjuk fel. Magjai könnyen kiperegnek, a madarak is szívesen fogyasztják, ezért érdemes már a tövön bezacskózni a virágzatokat vagy levágva egy nagy tálca fölé lógatni, hogy a magok abba hulljanak. Az enyhén dióízű magokat kissé pörkölve és megőrölve fogyasztják leginkább.
Tömött virágzata lehet felálló vagy hosszan lelógó, a színe pedig a zöldtől a narancssárgán át a szinte feketéig sokféle. Az ehető magvú fajták zöme az Amaranthus cruentus fajhoz tartozik, de a többi dísznövény (Amaranthus caudatus, A. paniculatus, A. tricolor) levele is ehető. A lomb színe is változatos, lehet egészen sötét lilásvörös.
Ajánljuk még:
