A Kertváros büszke lehet erre a kis „oázisra”, amely különleges lehetőséget nyújt a kertvárosi gyerekek és felnőttek számára, hogy megismerkedhessenek a legjelentősebb háziállatokkal, haszonállatokkal.

A Kertvárosban mintegy 50-60 évvel ezelőtt természetes volt a konyhakert, a baromfiudvar, a kisállattartás, de néhány helyen még a kecske, a sertés, sőt a tehén tartása is. Valamikor az ’50–60-as években az árkot nem mindenhol kaszálták, sarlózták (fűnyíró nemigen volt), hanem „kipányvázott” kecskék legelték, hasznosították a füvet, a finom kecsketej pedig a gyerekeket táplálta; igaz, autót sem igen láttunk az utakon.
A gyerekek sokszor csak az állatkertben, illetve vidéken – ahol még van – találkoznak élő gazdasági állatokkal.
Ezen a helyzeten próbált meg segíteni a 16. kerületi önkormányzat, amikor Kovács Péter polgármester támogatásával létrehozták a Kertvárosi Tanyaudvart, amelynek gazdája Oláh Csaba, a Rákosmenti Mezei Őrszolgálat vezetője. Kettejükkel volt alkalmam beszélgetni a Tanyaudvar kialakulásáról, jelenéről és jövőjéről, mindarról, amit fontosnak tartanak.
A tanyaudvar kialakítása mintegy 6 évvel ezelőtt kezdődött, de ennek is volt előzménye. Az önkormányzat 2009-ben pályázatot hirdetett a Rákosmenti Mezei Őrszolgálat vezetői tisztségének elnyerésére, amit egyhangú szavazás alapján Oláh
Csaba nyert meg. A megválasztott vezető agrár-felsőoktatási intézményekben (Hódmezővásárhely, Debrecen) szerezte diplomáit (környezetgazdálkodási agrármérnök, vadgazda szakmérnök), és konkrét tervekkel, koncepciózusan fogott elképzelései megvalósításához.
Első ütemben 2012-ben elkészült a Szilas-patak tározója, a Naplás-tó körüli tanösvény, amely a védett terület vadon élő növényeit, állatait (köztük a védett mocsári teknőst), a víztározó kialakulását mutatja be, és egészen a tó fölötti Cinkotai Kiserdőbe elvezet.
Bálint György a Tanyaudvar kialakításakor nehezményezte a gyümölcsfák hiányát, és hasznos tanácsai alapján kialakították a kis gyümölcsfagyűjteményt.
