Sáfrány László egyszerre szuggesztív és gyakorlatias személyiség. Erdőmérnök, halászati szakmérnök, a természet szerelmese, s mindemellett csak a véletlennek köszönheti, hogy nem futott be a zenei pályán. Egy biztos, tevékenységének köszönhetően a szilvásváradi pisztrángost ma már sokan Sáfrány pisztrángosként ismerik.

Nem akarta megreformálni, vagy másról lemásolni a pisztrángtartást, viszont szereti a kihívásokat, és mint mondja, nagyon összetett feladatról van szó. A legtöbb ember számára a halat misztikum övezi, babonák, hiedelmek, mesék kapcsolódnak hozzá.

– A pisztrángnál kevésbé beszélhetünk misztikumról, mert az év jelentős részében fizikailag is áttetsző a víz, kevésbé rejtőzik.

– magyarázta Sáfrány László, aki nemcsak tenyésztője, de őrzője is az erdő halának.

Előtte édesapja volt a pisztrángtelep vezetője, amit tőle vett át. Nem pisztrángtenyésztőnek készült, de a Damoklész kardja ott lógott a feje fölött. Valójában kamionsofőr, vagy rockzenész szeretett volna lenni, viszont minden erdészhez hivatalból közel áll a hal. Még Selmecbányán, az első erdészeti tantervben emblematikus helyen szerepelt az erdők használata mellett a haltenyésztés, kiemelten a pisztrángtenyésztés. A Selmeci Akadémiának saját pontyos és pisztrángos tógazdasága is volt. Amikor Trianon után az egyetem átkerült Sopronba, Róth Gyula volt ennek a területnek professzora. Az erdészet és a halászat kultúrkapcsolatát nappali tagozaton kötelező tananyagként a ’70-es, ’80-as és a ’90-es években csak és kizárólag Sopronban, az erdészeti képzés keretében tanították,

A telepítés állategészségügyi kockázatokat rejt Sáfrány

Számtalan nehézséggel kellett megküzdenie, hiszen speciális igényű halfajról van szó. A pisztrángnak nagyon magas az oxigénigénye. Ezért a víz tisztasága kiemelten fontos, semmilyen szennyezőanyag nem lehet benne. Csigák, rákok, pisztráng: a patakok szennyezése esetén ez az elhalálozási sorrend. Ugyanakkor nem biztos, hogy a zavaros víz nem tiszta, a kémiai szennyezést kell kizárni.

Az ipari méretű, több ezer tonna halat termelő pisztrángtelepek a világban nem mennek ritkaságszámba, a mi adottságaink mellett viszont ezek nehezen megvalósíthatók. Többek között a törökök, a spanyolok mellett Chilében találni ilyen telepeket, ahol ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű víz található.

Ha a hazai mennyiséget nézzük, ez legfeljebb 20 tonnát tesz ki. Ugyanakkor a németeknél a pisztrángtenyésztést és -nevelést másképpen értelmezik. Van az a módszer, ahol a mi módszerünkhöz hasonlóan történik a pisztráng tenyésztése és áruhallá nevelése, a másik esetben kívülről érkezik a 1,5-10 dekás előnevelt ivadék, amit megfelelő tartási idő után kibocsájtanak, majd áruhal lesz belőle. Nem szívesen mennék bele az egészségügyi kockázatokba, aminek két kimenetele lehet. Az egyik a hirtelen bekövetkező vírusos halálozás, ami az állomány 90 százalékát is elviheti. A szlovákoknál jó másfél évtizede ez történt. A másik esetben a rendszeres idegenhal-forgalom miatt hosszabb távon megjelenik rákosodás – hívta fel a figyelmet a szakember. A szilvásváradi telep 1870 óta üzemel, itt még egyetlen rákos halat sem talált senki.

Intenzív vagy extenzív tartás? – Szentgyörgyi Alberttől idézett, aki kijelentette, „nem az a kérdés, hogy mi a rák, hanem az, hogy mi az élet”. A legfontosabb, hogy mi a jó a halnak, például ha nem zsúfolják össze, kevesebb stressz éri. Vannak olyan helyek, ahol télen-nyáron, éjjel-nappal 4-5 levegőztető működik egy apró tavon. Ilyen tenyészetekbe két-három hetente érkezik a hal, s vele együtt az idegen telep mikrobiológiai környezete.

– Egy külföldi szakember érdeklődött, mióta van Szilvásváradon pisztráng, ám leginkább arra volt kíváncsi, hogy az állomány mennyire frissített. Azt feleltem, nagy ritkán, szempontos ikrával frissítettük az állományt, de 15 évet mondtam, mert a 20-at nem mertem bevallani – vagyis, az itteni pisztrángok ennél fogva rezisztensek azokkal a kórokozókkal szemben, melyek a helyi vízben találhatók. Ám, ha idehoznak egy idegen helyről származó halat, velük együtt jönnek azok az idegen baktériumok, vírusok, melyek betegségeket okozhatnak. A fekélyességet a halaknál – pisztrángoknál különösen – utazó betegségnek is szokták hívni, ami elpusztítja az állatot. Minden vízben izolálható szinte az összes kórokozó, de ezek csak akkor okoznak betegséget, ha máshonnan hozzák ide halat. Ezért

és ezért sem engedi a horgászatot, hiszen a felszereléssel is terjeszthetők a betegségek. Ugyanakkor, ha megfelelő táplálékot kap, és jól érzi magát a hal a medencében, akkor nem kell neki antibiotikumot adni.