Ezután leírja, hogy az első rajzon egy olyan gyakorlati módszert mutat be, amely nemcsak pozitív eredményekkel járt, hanem teljesen ártalmatlannak bizonyult, és nem okozott kellemetlen meglepetéseket. A vázlaton kéthavi (!) házi kezelés van kiszámítva.
„Az első kezelés után (10 nap alatt 55 szúrás) naponként 3 méhszúrást adunk, de minden alkalommal más helyre. Az 1957-ben végzett kísérletek bebizonyították, hogy a kezelés időtartamát több mint a felére csökkenthetjük, feltéve, hogy összesen kb. 200 szúrást alkalmazunk” – írja N. P. Joiris. A második rajzon a szanatóriumi (!) kezelés úgynevezett „gyors” módszerét ábrázolja.
Joiris szovjet orvost egyébként hivatkozták még a Méhészet szakfolyóiratban „A virágpor tápláló és gyógyító értékével kapcsolatos kutatások eredményei” című írásban (Méhészet, 1962; 7: 130), amit DR. RUSZTHI KÁROLY, marosvásárhelyi születésű ügyvéd jegyzett, s ami után a szerkesztőség megjegyzendőnek tartotta, hogy a „virágporral gyógyításra való próbálkozást csak orvosi ellenőrzéssel ajánljuk”. Ruszthi lehetett a fordító, és valószínűleg ő foglalkozott apiterápiával is. Ruszthi után nyomozva kiderült számomra, hogy valójában egy rendkívül művelt ügyvéd-statisztikusról beszélünk, aki gyermekként elkerült Erdélyből, majd visszaköltözött, elkezdett foglalkozni Erdély népesedéstörténetével is, és méhészkedéssel is. „1967. évi nyugdíjba vonulása után, a nehezülő terhek fokozódó nyomása alatt települ át Magyarországra. Megszerezvén a magyar állampolgárságot, nyugdíjasként […] Pilisen méhészkedik, és méhei közt egy faházban él” – írta róla Kápolnai Iván. Végül csak 1987-től, immár 80 esztendősen publikálhatott valamelyest, édesanyja nevét felvéve, Nyárády R. Károlyként írta meg Erdély népességtörténetét, amit 2003-ban, 93 éves korában bekövetkezett halála utána három évvel a Központi Statisztikai Hivatal adott ki.
Vajon Ruszthi Károly fordította Joiris szovjet doktor cikkét? Vagy ő írta, és így ismertette Nyikolaj Artemov kutatásait és eredményeit?
Nem tudjuk, de nemcsak a cikk témája, hanem Nyárády ’Ruszthi’ Károly személye is ok lehetett arra, hogy betiltsák a vonatkozó, 1958. márciusi Méhészet lapszámot – igaz, mára ez már nehezen megfejthető, és nem is a legfontosabb kérdés.
s a másutt alkalmazott tudás nem lett része a magyar természetgyógyászatnak, illetve csak sokkal később, és nyilván más fennhangon.
Sem a méhméreg-terápiáról szóló tanulmány, sem az egész 1958. márciusi Méhészet lapszám nem jelenhetett meg Magyarországon, míg Erdélyben igen. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy míg hazánkban a tiltott, Romániában a támogatott, de legalábbis tűrt kategóriába tartozott az apiterápia, addig a Szovjetunióban, ahogy fentebb leírtam, nemcsak hogy kutatták, de 1957-től engedélyezték és gyógyítottak is vele. Mindennek az öröksége egyébként máig hat, ugyanis Magyarországon a sajtóban „veszélyes áltudománynak” tartják az apiterápiát, és a közvélemény sokszor szkeptikus vele szemben. Még a legnevesebb, GILLICH ISTVÁN sok kiadást megért, Apiterápia című könyvének legújabb kiadásából is kihagyták a vonatkozó részéket a méhméreg-terápiával kapcsolatban 2023-ban is, holott amíg ugyanez a könyv a természetgyógyászati szakképzés jegyzeteként jelent meg, addig benne volt. Mindeközben a szomszédos Romániában embereket gyógyítanak az apiterápia nagyon nagy múltra visszatekintő részterületével, a sokat vitatott méhméreg-terápiával, ahogyan azt magam is tapasztalhattam 2024 nyarán, de ez már egy másik történet.
Weiner Sennyey Tibor
költő, író, méhész
A sorozat korábbi részei:
- A méhek gyógyító ereje
- A méhek gyógyító ereje, avagy a méhek és a méhészeti termékek értelme és célja 2.
- A százmillió éves méhecske
- A százmillió éves méhecske (a virágpor) 2. rész
- A százmillió éves méhecske (a virágpor) 3. rész
- Nektár és ambrózia 4. rész
- Nektár és ambrózia 5. rész
- A méhesház hagyománya, felépítése és alkalmazása
- A méhesház hagyománya, felépítése és alkalmazása 2.
- A méhesház hagyománya, felépítése és alkalmazása 3.
- Mit jelent az apiterápia?
- Az apiterápia története
- Az apiterápia története 2.
