Tárkony (Artemisia dracunculus)

A francia és az erdélyi konyha által kedvelt tárkony – különösen a francia változat – a napos, meleg helyeket és a tápanyagban dús talajt hálálja meg. Jellegzetes, enyhén ánizsos, édeskés íze miatt a ragulevesek, ecetes savanyúságok, báránysültek és a híres béarni mártás kulcseleme. Kiváló vesetisztító, epehajtó és étvágygerjesztő hírében áll, a népi gyógyászatban pedig enyhe fájdalomcsillapítóként (például fogfájásra a levelek rágcsálásával) is alkalmazták.

Menta (Mentha x piperita)

A borsmenta és rokonai rendkívül hálás, ám rendkívül terjedő tövű növények. A nedves, tápanyagdús talajt és a félárnyékot kedvelik, és ha nem korlátozzuk őket (például dézsába ültetéssel), hajlamosak átvenni az uralmat az egész kert felett. Frissítő íze miatt a borsmenta a nyári hűsítők, limonádék, koktélok (mojito), gyümölcssaláták, valamint közel-keleti húsételek és mártások kedvelt alapanyaga. Magas mentoltartalma miatt azonnali enyhülést hoz az emésztési panaszokra, puffadásra, émelygésre, teája pedig hűsít, élénkít és tisztítja a légutakat.

Lestyán (Levisticum officinale)

„Maggi- vagy Vegeta-növényként” is ismert ez a hatalmasra növő évelő. A mélyrétegű, nedves, tápanyagban gazdag talajt és a napos vagy félárnyékos fekvést szereti. Mivel íze rendkívül intenzív, emlékeztet a zellerre és a „húsleveskockára”, csak óvatosan, kis mennyiségben szabad az ételekhez adni. Súlyos, tartalmas levesek, egytálételek, pörköltek ízesítésére tökéletes. Nagyszerű vizelethajtó, segít átmosni a veséket, csökkenti a húgysavszintet, és hatékonyan támogatja a szervezet méregtelenítő folyamatait.

Ezeket is próbáljuk ki

Létezik néhány olyan különleges zöldfűszer, amelyek csak az utóbbi időben kezdtek el beszivárogni a hazai gasztronómiába és a hobbikertészetekbe. Bár a nagyközönség számára még igazi kuriózumnak számítanak, izgalmas aromáik és egyedi karakterük miatt érdemes helyet szorítani nekik a kertben vagy az erkélyen.

Az olívafű (Santolina viridis) pontosan azt hozza, amit a neve ígér. Mediterrán származású, évelő félcserje. Imádja a tűző napot és a száraz, homokos, jó vízáteresztő talajt. A túlöntözés a legnagyobb ellensége. Dézsában is remekül érzi magát, télre érdemes fagymentes, de hűvös helyre vinni (bár az enyhébb teleket takarással átvészeli szabadföldben is). Mindenhez használható, amihez az olívabogyó passzol. Kiváló tésztaszószokba, pizzára, salátákba, krémsajtok mellé, vagy olívaolajba áztatva fűszerolajként. Leginkább nyersen vagy a főzés legvégén adjuk az ételhez, mert a hő hatására elveszíti az aromáját. Gyógyhatásainak köszönhetően serkenti az emésztést és az étvágyat, emellett enyhe gyulladáscsökkentő és gombaellenes hatással bír.