Erőteljes íze miatt óvatosan kell adagolni. Kiváló nehezebb húsételekhez, vadakhoz, pácokhoz, paradicsomos ragukhoz vagy babételekhez. Jól bírja a főzést, nem veszít az aromájából olyan könnyen, mint a többi zöldfűszer. Kiváló légúttisztító. Teaként fogyasztva vagy a leveleit forró vízbe dobva inhalálásra is használják köhögés, megfázás és torokfájás esetén. Antimikrobiális hatású.

Tartósítás és felhasználás, azaz frissen vagy szárítva?

A fűszernövények legnagyobb előnye, hogy szinte egész évben elérhetővé tehetők a konyhában, ám egyáltalán nem mindegy, hogy friss zöldfűszerként vagy szárított formában alkalmazzuk őket. A friss zöldfűszerek (mint a bazsalikom, a metélőpetrezselyem vagy a snidling) magas víztartalommal és illékony, finom illóolajokkal rendelkeznek. Ízük tiszta, élénk, gyakran füves vagy citrusos jegyekkel.

Ezzel szemben a szárítás során a növények elveszítik víztartalmukat, aminek következtében az illóolajok és az ízanyagok koncentrálódnak. A szárított fűszerek (különösen a fásabb szárúak, mint a kakukkfű, az oregánó vagy a rozmaring) íze sokkal mélyebb, földesebb és intenzívebbé válik. Ahhoz, hogy ezek a koncentrált aromák felszabaduljanak és átjárják az ételt, hőre és zsiradékra vagy folyadékra van szükség. Emiatt a szárított fűszereket a főzés elején vagy közepén kell az ételhez adni, hogy legyen idejük aromáikat átadni.

Aranyszabályként elmondható, hogy a szárított fűszerekből lényegesen kevesebb is elegendő, általában egy teáskanál szárított fűszer felér egy evőkanálnyi frissel. A puha levelű növények (bazsalikom, petrezselyem) szárítva sokat veszítenek az értékükből, ezeket érdemesebb inkább lefagyasztani, míg a mediterrán, fás szárú növények szárítva is tökéletesen megőrzik, sőt olykor felerősítik a bennük rejlő erőt.

A saját fűszerkert révén kialakított zöld oázis ráadásul nemcsak a veteményest, a teraszt vagy a konyhapultot dobja fel, de a mindennapi betakarítás örömével a természettel való kapcsolódást is elhozza az otthonunkba.