A gazdaságban a juhok a „fűnyíró” szerepét töltik be a tanya körül, de tartanak lovakat, valamint sertéseket, tyúkokat is saját felhasználásra, mert ha már ott laknak, és megvan rá a lehetőségük, akkor önellátásra törekszenek.

– Mindenképpen állattenyésztéssel és sajtkészítéssel szerettünk volna foglalkozni, a tevékenységünket tejelő kecskékkel kezdtük 22 évvel ezelőtt, de akkor még nem volt nagy kereslet a kecsketejre és -sajtra. Menet közben váltottunk szarvasmarhára, és ma már törzstenyészetként működünk – mesél a kezdetekről és az eddig megtett útról Marslakó László, aki a fajtaválasztást a sajtkészítéssel indokolja. De a választásban szempont volt az is, hogy ez a fajta itt, Magyarországon alakult ki. László szerint bizonyára kifizetődőbb lett volna egy egyirányú tejelő fajtát választani, de mivel a cél a sajtkészítés volt, ezért a tejnek magas beltartalommal kell rendelkezni.

Mivel a tanya egy 8,5 hektáros belső területen fekszik Nyíregyháza közvetlen közelében, a család nem rendelkezik saját legelőkkel. A problémát egy okos, fenntartható együttműködéssel oldották meg, szoros partnerséget alakítottak ki a közeli növénytermesztő gazdaságokkal, amelyek a Marslakó család igényei szerint, ellenőrzött minőségben termelik meg a takarmányt a teheneknek. Cserébe a növénytermesztők elszállítják a tanyán keletkező teljes trágyamennyiséget, amit a saját szántóföldjeiken tápanyag-utánpótlásként hasznosítanak. Ez a körforgásos modell mintaszerű a modern mezőgazdaságban.

László megjegyzi, hogy a takarmányvásárlás korábban nem volt probléma, ma pedig az egyik legnagyobb gond az állattartók számára. A jelenlegi időjárási viszonyok miatt olyan hozamok vannak, amelyek miatt szinte megfizethetetlen a szálastakarmány. Ezért régi partnerekkel dolgoznak, akikkel egymást segítve talpon tudnak maradni.

– A takarmányozásra nagyon figyelünk, hiszen mi is ezt a tejet, húst fogyasztjuk: minden abrak kizárólag GMO-­mentes lehet. Emellett átállunk a szénaalapú tejtermelésre, elhagyjuk a tejelő marháknál az erjesztett takarmányt, aminek a pozitív eredménye a sajtok minőségében jelentkezik majd.

A gazdaságban megtermelt tej nagy részét a Friesland Campina Zrt. mátészalkai tejüzeme, a Piros pöttyös gyártója vásárolja fel, és sajnos csak töredék része kerül saját feldolgozásra. László tisztában van vele, hogy a fordított arány sokkal jobb lenne, hiszen a tej felvásárlási ára éppen mélyponton van. Most önköltség alatt tudják eladni, ilyenkor a tartalékokból próbálnak gazdálkodni.