De ezt már átéltük 2022-ben is, akkor létszámcsökkentést kellett végrehajtani, hogy a termelő állomány megmaradhasson – vázolja a problémát a gazdaság tulajdonosa, aki azt gondolja, hogy a folyamat már elérte a mélypontot, és van remény, hogy pozitív irányba változik. A saját tejfeldolgozó sokat segít a hullámvölgyek kisimításában.

Emellett értékesítik az üszőket, és hamarosan tenyészbika-termelés is lesz a gazdaságban. Kis tételben, de színvonalas állományt szeretnénk létrehozni. A tejelő állomány növelését most nem tervezik. Gondolkodtak egy robotfejőgép-rendszer megvalósításán, ahhoz viszont új istállót kellene építeni, de jelen gazdasági helyzetben ezt nem vállalják.

– Az a szerencse, hogy mindent saját erőből fejlesztettünk, nincsenek pályázatból adódó kötelezettségeink, ezért azt remélem, túl tudjuk élni a válságos időszakokat.

A családi gazdaságban Marsalkó László és családja foglalkozik a tenyésztéssel, tejtermeléssel, Gábor pedig a sajttermelést, értékesítést és a marketinget vállalta.

Amikor átálltak a szarvasmarhatartásra és a tejtermelésre, Marsalkó Gábor egy szerszámkereskedő cégnél dolgozott. Igaz, hogy ez távol állt a sajtkészítéstől, de maga a folyamat ugyanaz – magyarázza a termékértékesítés lényegét.

Kezdetben ízesített gomolyákat készítettek és parenyicával próbálkoztak. Akkor még hiány volt a képzésben is, Gábor szerint egy sajtkészítő nem úgy indult el, mint most, hogy az internetnek köszönhetően minden információ a birtokában van. Végül Budapesten talált egy egyéves sajtkészítői kurzust, amit elvégzett, majd egészen másképp kezdte el szemlélni az egész folyamatot. Úgy gondolta, hogy a félkemény sajt lesz az ő útja, és bizonyára jól döntött, hiszen az idei gyomaendrődi sajtversenyen arany- és bronzérmet nyertek. A Klasszik, két hónapos érlelésű sajt végzett a dobogó tetején, a Tirpák elnevezésű hét hónapos érlelésűt jutalmazták bronz medállal.

– Utóbbi saját fejlesztés, egyedi ízvilággal rendelkező sajt, és azért kapta ezt a nevet, mert egy tájjellegű sajtról van szó, ez utal a mi régiónkra, így mindenki el tudja helyezni még a térképen is.

Gábor minden évben elindul a két nagy hazai sajtversenyen, a gyomaendrődin és az etyekin, és mint mondja, mindig sikerül egy-két éremmel hazatérni. A termékpaletta további részét a vásárlók alakították, mert igény volt például túróra, tejszínre, vajra, vagy ízesített, füstölt parenyica sajtra.

Jól működik a helyi kosárközösség, a szervezetnek van saját boltja is, ezen kívül néhány környékbeli pékség és húsbolt is árul Marsalkó sajtokat.

– Egy embernek ennyire van kapacitása – jegyzi meg a sajtkészítő. – Túl azon, hogy elkészítem a terméket, még nagyon sok feladat van addig, ameddig a termék ára beérkezik. Foglalkozni kell a marketinggel, a csomagolással, az értékesítéssel, és a vevők mindig keresik az újdonságokat, amin folyamatosan gondolkodni kell.

A tejipari válság azt is eredményezte, hogy a tömeg- és a kézműves sajtok ára között egyre nagyobb a különbség, sokan az olcsóbb mellett döntenek, akkor is, ha alacsony a minősége, az összetétele pedig sok egészségkárosító anyagot is tartalmaz.

– Árban nem lehet versenyezni a külföldről bejövő, nyomott árú tejtermékekkel. Ott ugyanis más a támogatási rendszer, sok helyen a felesleg levezetésére kapják a támogatást, ezek a termékek nálunk jelennek meg, alacsony áron – mutat rá a kialakult helyzetre. Azt gondolja, hogy ráférne a tejkonyhára a technológiai fejlesztés, bármennyi pénzt el lehetne költeni rá. Ha kevesebb a kereslet, csak annyit készítenek, amennyire szükség van. A nagy feldolgozó terveit egyelőre félretették.

Mi lesz hosszú távon a gazdaság sorsa, lesz e generációváltás a Marsalkó családban? Lászlóék két felnőtt fia az agrár­egyetemet választotta, egyikük már végzett, és a szakirányú munka mellett a családi gazdaságban is dolgozik, a kisebbik nemsokára befejezi a tanulmányait. A szüleik azt mondják, mindkettőjükben megvan az elhivatottság, kérdés, hogy lesz-e jövője ennek a gazdálkodási formának, mert egyelőre azt látják, ez elég bizonytalan.