szerző:
Volcsányi Józsefné

Mégis, a legtöbben beérjük a boltok polcain található bizonytalan minőséggel, mert tartunk a termesztés nehézségeitől. Számoljunk le a tévhitekkel és nézzük meg lépésről lépésre, hogyan termeszthető házikertben is kiváló fűszerpaprika!

A leggyakoribb okok és tévhitek – amelyek miatt kevesen kezdenek el saját fűszerpaprikát termeszteni – közül az első, hogy a növénynek olyan különleges igényei vannak az étkezési papri­kához képest, melyek csak rendkívül nagy oda­figyeléssel, kiváló adottságokkal és felszereltséggel rendelkező kertben elégíthetők ki.

Kaptam olyan választ is, hogy „sok kell belőle”, vagyis a felhasznált terület és a befektetett munka nincs arányban a végeredménnyel, illetve a feldolgozáshoz speciális eszközök szükségesek, ráadásul a művelet rendkívül idő- és munkaigényes.

Fajtaválasztás

Talán az egyik legfontosabb szempont az íz, vagyis, hogy csípős legyen-e a paprika vagy sem.
A nem csípősre utal a „csemege”, a „csípmentes”, illetve a „kapszaicintartalom: <100 mg/kg” jelölés a csomagoláson. A kapszaicin a paprika csípősségéért felelős alkaloid; figyeljük, milyen érték szerepel a fajtaleírásban.

Ennek megfelelően lehet a fajta „enyhén csípős” (100-200 mg/kg), „csípős” (200-500 mg/kg), „erős” (500-1000 mg/kg) vagy „nagyon erős” (1000 mg/kg felett). Egyre több leírásban szerepel a fajtára jellemtő ASTA-érték is, ami a fűszerpaprika-őrlemények színtartalmának és minőségének nemzetközi mértékegysége. A nagyobb szám intenzívebb, mélyebb piros színt és jobb minőséget jelöl. A skála jellemzően 60-80 (alacsonyabb minőség) és 200-250+ (prémium, kiemelkedő minőség) között mozog.

Termésállás alapján megkülönböztethetünk csüngő vagy felálló bogyójú fajtákat. Mindkét típusnak vannak előnyei és hátrányai is, így megoszlanak a vélemények arról, hogy ki melyiket részesíti előnyben. Jól látható a fotókon, hogy a felálló termésállás esetében a paprikák a növényen túlnőve fejlődnek. Ezzel fokozódik a napégésnek való kitettségük, illetve egy porvihar vagy jégeső is nagyobb kárt tud okozni.

A lecsüngő termések a levelek között fejlődnek, élvezve azok védelmét, azonban az érést pont ez a takarás késlelteti. Utóbbi esetében ráadásul a zömökebb, sűrűbb növényhabitus rosszabb szellőzöttséget eredményez, ami párás, csapadékos időjárás esetén jelentősen megnöveli a növényvédelmi kockázatot.

A főhajtás a talaj fölött 15-25 cm magasságban ágazik el először (ezt nevezzük „első villának”), leggyakrabban kétfelé, ritkábban háromfelé. Ezek az oldalágak a fejlődés során ismét elágaznak, ezzel kialakul a „második villa”. A termések az elágazásokban megjelenő virágokból fognak fejlődni.

Bár a növény folytatja növekedését a „harmadik villa” kialakulásával, de szabadföldi körülmények között az ebben megjelenő termések már nem tudnak kifejlődni a kedvezőtlen időjárás miatt.