Az európaiak eleinte bizalmatlanul fogadták, mivel a növény a burgonyafélék családjába tartozik, amely több mérgező fajt is magában foglal, sokan attól tartottak, hogy fogyasztása egészségkárosító lehet. Emiatt egy ideig inkább dísznövényként termesztették. Később, különösen a mediterrán térségben, fontos zöldségnövénnyé vált. A 15-16. századi földrajzi felfedezések után a padlizsán az európai telepesek és kereskedők közvetítésével került az amerikai kontinensre. A termesztése kezdetben korlátozott volt, de a 19-20. századra széles körben elterjedt.
Napjainkra a padlizsán a világ egyik legfontosabb zöldségnövényévé vált. A legnagyobb termelők közé tartozik Kína és India, amelyek együttesen a globális termelés jelentős részét adják.
A burgonyafélék családjába tartozik. Vad ősei valószínűleg a mai India, Banglades és Mianmar térségében fordultak elő. A növényt feltehetően már az időszámításunk előtti első évezredben termesztették. A legkorábbi írásos említések közül több ősi kínai forrásból származik. A padlizsán termesztése bizonyítottan jelen volt Kína területén a Kr. u. első évezred elején, ahol a gazdák tudatos nemesítéssel javították a termések méretét, ízét és színét. Az első fajták keserűek voltak. Kínából és Indiából a padlizsán fokozatosan eljutott Délkelet-Ázsiába, majd a kereskedelmi útvonalakon keresztül a Közel-Keletre. Az arab világ fontos szerepet játszott a növény elterjesztésében. A középkorban az arab mezőgazdasági szakírók már részletesen foglalkoztak termesztésével és konyhai felhasználásával. A padlizsán valószínűleg az arab hódítások és kereskedelmi kapcsolatok révén jutott el Spanyol- és Olaszország területére a 8-10. század között. Mi pedig a törökök révén ismertük meg.
A profi kertészek fóliában és üvegházban, talajban vagy hidropóniás rendszerekben termesztik. Hightech kultúrákban paradicsom alanyra oltják, ezáltal erősebb, ellenálló növényeket kapnak. A padlizsán sokszor mutat hervadásos tüneteket, amelyeket Verticillium okoz, az oltás ezt a betegséget is kiküszöböli. 1,5-2 tövet ültetnek négyzetméterenként, és tövenként 3-4 szárat hagynak. Metszés során száranként az oldalhajtásokat eltávolítják.
A legfontosabb típusok
A padlizsánok rendkívül változatosak méret, szín és forma szerint. A klasszikus nagy, sötétlila változatok mellett léteznek fehér, gömbölyű, csíkos és apró ázsiai típusok is.
• A klasszikus európai (sötétlila) típus nagy, körte vagy tojásdad alakú, fényes, sötétlila, fekete héjú vagy lilás-fehér csíkos. Ideális szeletelésre, sütésre, töltésre és a népszerű padlizsánkrém készítésére. Jellemző tömege 250-800 gramm között mozog.
• Az olasz típus kicsit rövidebb, kerekded. Héja gyakran sötétlila vagy világosabb lila, fehérrel csíkozott. Íze nagyon lágy, kevésbé kesernyés. Ideális például a parmigiana di melanzane készítéséhez.
• A tojásgyümölcs vagy fehér padlizsán az apró, fehér tojásra hasonlító formájáról kapta a nevét. Húsa krémes, nagyon enyhe, szinte már gombaszerű az íze. Kiválóan alkalmas grillezésre. A tojásgyümölcs név eredete is ebből a típusból származik: az angol „eggplant” (tojásnövény) elnevezés eredetileg a fehér, tojás alakú változatokra utalt.
