Kovács Jánosné fogalmazott így, amikor palántázásról és e tevékenység változásairól beszélgettünk. A cserszegtomaji asszony és férje jelenleg hét nagy fóliával dolgozik.
– A vállalkozásunk tulajdonképpen örökség, az apósom hagyta ránk. Amíg ő élt, mi csak besegítettünk, hiszen én az eredeti szakmámban, postai tisztviselőként dolgoztam. De most már közel 35 esztendeje, hogy palántázunk. Kicsiben kezdtük – és itt elsősorban a mennyiségre gondolok, hiszen eleinte még szélesebb volt a profilunk – idézte fel tudósítónknak termelésük elindítását.
De aztán ez megszűnt, ugyanis amióta konténerszám hozzák be külföldről a gyümölcsöt, igen olcsón, azóta nem éri meg termelni. De a minőségről inkább ne beszéljünk. Mivel a barackos elöregedett, azóta ki is vágtuk. Maradtak a konyhakerti növények, elsősorban a paprika és a paradicsom, no meg más alapvető zöldségek.
De csak a mennyiségen nem változtatnak, egyre újabb fajtákat is palántáznak, merthogy mindenre van igény, régi és modern fajtákra egyaránt.
– Van egy békebeli füzetünk, amiben a palántázandó fajtákat vezetjük. Ezen a listán nem nagyon szoktunk változtatni, mert jól bevált a mennyiségük és a fajtájuk is. De azért minden esztendőben találunk javítanivalót. Előfordul, hogy a korábbi magok közül nem kapunk már valamelyikből, de arra is törekszünk, hogy újdonságokat tudjunk kínálni.
Amúgy ebben a szakmában elengedhetetlen a minőség, és ennek érdekében nagyon kell figyelni a vetőmagokra. Holland fajtákkal dolgozunk, szedett magot egyáltalán nem használunk, abból ugyanis nem lesz jó minőség – sőt, sokszor semmi nem lesz belőle, még palánta sem.
Az a lényeg, hogy a jól bevált fajták nagy mennyiségben meglegyenek.
De nemcsak a vetőmagra kell odafigyelni, hanem már a helyük előkészítésére is, vallja Kovács Jánosné.
– Az első, hogy jó palántaföldet készítünk. Elengedhetetlen, hogy a magok jó talajba kerüljenek, hogy ki is keljenek, és hogy a palánták szépen és egészségesen fejlődjenek. A palántaföldet marhatrágyából, termőföldből és tőzegből állítjuk elő, meghatározott arányok szerint. Van egy békebeli kelesztőkemencénk. Minden év januárjában abban kezdjük a munkát, majd folyamatosan következnek a feladatok. Általában húsvét körül jutunk el odáig, hogy keresni és vinni kezdik a palántákat. Egyre többen érkeznek és vásárolnak, és egyre több a törzsvásárlónk. Néhány évtizeddel ezelőtt még kiskertekbe, leginkább házi fóliasátrakba vásároltak palántát a legtöbben, és akkortájt még idősebbek foglalkoztak velük. Mára ez megváltozott.
Tavalyi, talán a covidjárvány miatt, rengetegen vettek kisebb mennyiséget, mondván, magaságyást készítenek, abba ültetnek, hogy termeljenek.
Nem túlzás, ha azt mondom: akinek volt 2 négyzetméternyi területe, az máris ültetett. És ez a tendencia egyre erősödik azóta. Egyre többen gondolkodnak úgy, hogy a saját termés ízletesebb és biztosan egészségesebb, mint amit üzletben megvehetnek. Elsősorban gyermekes családok alakítanak ki saját kertet – legyen bármekkora területük is – ebben a szellemben, egyben irányt mutatva a fiatal generációnak.
Ha már megemlítettem a magaságyásokat, elmondom, hogy nagyon-nagyon népszerűvé vált a magyarok körében. Van, aki egyszerűen megveszi készen, mások maguk építik, különböző módokon.
Természetesen sok előnye van, hiszen könnyebb és kényelmesebb művelni, mint egy kertet, praktikus. Bár én azt mondom, azért nem olyan jó, mint a fólia, de érdemes kipróbálni a magaságyásban való termelést.
Azt tanácsolom, a szélére alacsonyabb fajtákat ültessünk. Nyugodtan törekedhetünk arra, hogy minél több fajta legyen bele!
A magaságyásra egyébként ugyanúgy figyelni kell, mint a fóliára, mert a zöldségek meghálálják a gondoskodást. Ha már a fóliát szóba hoztam: annak is oda kell figyelnie, aki fóliába ültetne palántát. Előfordult, hogy valaki megvette a legmodernebb, márkás fóliasátrat, és bele a „nemes” palántákat. Aztán azok mégsem növekedtek. Előbb-utóbb kiderült, hogy azért, mert soha nem hagyták nyitva a fólia ajtaját! A harmadik ültetés lett sikeres.
Annak idején szüleink, nagyszüleink még maguk is palántáztak. Természetesen ez ma is lehetséges, mindenki vehet és ültethet magot. Talán emlékszünk még az ablakba tett tejfölös poharakra. Ez is jó megoldás lehet, nekem legalábbis örömömre szolgál látni, ahogy a kis mag növénnyé fejlődik.
Egyébként a tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy a kiskerti és a magaságyásos termelés még népszerűbbé válik. Az emberek egyre jobban vigyázni akarnak az egészségükre. A saját termés íze, és a tudat, hogy azt maguk termelték, semmihez nem fogható. Aki egyszer megtermeli magának és családjának a zöldségeket, sokat gazdagodik ezzel a sikerélménnyel, ezért biztosan nem hagyja abba a termelést. Sőt, egyre nagyobb területen termel, ha módjában áll, és egyre több fajtát.
– Ezen a héten a meteorológia által előrejelzett fagyok miatt hajnali négy órakor keltünk, hogy fűtsünk, nehogy elfagyjanak a növények. Ez a munka áldozatokat kíván. És csak így lehet talpon maradni. A vevőkörünk egy része adott: aki visszajár hozzánk, az már pontosan tudja, hogy mit szeretne vásárolni. Viszik a régi fajtákat (visszatért például a bocskoros paprikák népszerűsége), de az újabbakról is érdeklődnek, és ki is próbálják őket. Márpedig az, ha valaki visszajár, a munkánk eredményességét igazolja; azt, hogy minőséget tudunk nyújtani mindenkinek, akinek fontos a kertje, a saját termés. Nagy örömünkre szolgál, hogy egyre többen vannak ilyenek.
