Az emberek mindenevők: képesek vagyunk megemészteni a nyers húst és a szervezetünk azt fel is dolgozza. Az inuitok, többek között a fagyos szélességi körökben élők, nyersen eszik a fókák, a karibu (rénszarvas), a jávorszarvas vagy a bálna húsát.
Egyes testépítők a nyers hús és belsőségek (gondosan válogatott) diétáját hirdetik.
A nyers húst gyógyszerként is használták. A 19. század végén francia orvosok tuberkulózis kezelésére javasolták. A kutatók azonban két problémát írtak le. Először is, nehéz volt tiszta nyers húst szerezni. Másodszor, a pácienseik nem szerették a napi fél kiló nyers hús mennyiséget. A kezeléseket úgy állították be, hogy helyette a húslevet használták. Ez a „zomoterápia” népszerűbb volt, és szerintük kevésbé valószínű, hogy galandféreg-fertőzést okoz. A perniciózus vérszegénység nyers májterápiáját George Minot és William Murphy vizsgálta. Ők kapták a Nobel-díjat 1934-ben ezért az úttörő munkáért, amely megnyitotta az utat a B12-vitamin izolálása előtt. A B12 a növényevő állatok májában tárolódik, és a főzés során károsodik. Ezek a korai tanulmányok mind azt mutatták, hogy a nyers hús fertőzésveszélyt hordozhat.
Mikrobiális veszélyek
Az állatok, amelyeket megeszünk, velünk együtt élnek ezen a bolygón. Mindannyiunkat megszámlálhatatlan mikroba sokfélesége vesz körül, amelyek közül néhányat az étkezések alkalmával megoszthatunk egymással, ezért egy nyers húsdarab alapos ellenőrzést igényel.
Bár sok ilyen élőlény ártalmatlan, némelyik halálos is lehet, ha nem megfelelően kezelik, például a prionokkal összefüggő agyi betegségek nem kezelhetők. És akadnak olyanok is, amik táplálékként kezelnek minket. Ha egy steak a közelmúltbeli vadászatról származó vadhús, akkor várhatóan másféle kórokozók lesznek benne, mint egy farmon nevelt marha esetében.
Az Escherichia coli baktériumot például ártalmatlannak tartották, amikor 1885-ben felfedezték. Az egészséges szarvasmarhák akár 50 százaléka is hordozhatja az E. coli 0157-et. Ezek ellenállnak a gyomorsavunknak; Shiga-toxinjaik veseelégtelenséget, sokkot és halált okozhatnak.
A Listeria Joseph Listerről, a sebészeti sterilizálás atyjáról kapta a nevét. Ez egy képzett talajlakó szervezet, amely elszaporodhat a hűtőszekrényben lévő steak-en, majd megfertőzheti a véráramot és az agyat, vagy átjuthat a méhlepényen, ami vetéléshez és magzati halálhoz vezet.
A toxoplazmózis hajlamos utat találni az agyba, a retinába, a szívizomba, vagy átjutni a méhlepényen, ahol károsíthatja a magzati agyat. E hatások némelyike csak évek múlva jelentkezik; egy nyers ebéd után valószínűleg semmit sem vennénk észre.
Bár a nyers hús fogyasztásának nincsenek bizonyított előnyei, a mikrobiális veszélyek nagyok. (A háziállatok nyers hússal való etetése is hasonló kockázatokkal jár.) Nemcsak a Campylobacters és a Salmonellák, hanem az olyan paraziták, mint a kerekesférgek és a galandférgek fertőzésének kockázata is fennáll.
Bár egyre többen térnek vissza a nyers hús fogyasztásához, ennek a trendnek az értékelésénél figyelembe kell vennünk az egészségügyi kockázatokat, az állatok és a környezetünk együttes egészségének figyelembevételével.
