Más ételekhez hasonlóan, például a tamalehoz vagy a gombócokhoz a káposztatekercsek is könnyen elkészíthetők a hűtőszekrényben található maradékokból, ezáltal csökkenthető az élelmiszerpazarlás is. Európa-szerte és Skandinávia egyes részein a nyári hónapokban is fogyaszthatják, de a töltöttkáposzta inkább a téli hónapokra jellemző.
Ezeknek a káposztás tekercseknek a változatai több mint 2000 éve részei a zsidó konyhának, gyakran a Simchat Tóra részeként készülnek, amikor a hagyományos heti Tóra-olvasás végére ér, a történet újra kezdődik. Bár vitatott, de ennek az ételnek az eredete a törökökig vezethető vissza, mielőtt Kelet-Európán át Skandináviáig vándoroltak volna.
Holubtsi – Ukrajnából
Sokak szerint a hagyományos ukrán konyha része a holubtsi, a töltött káposztának egy különleges változata. Ez az étel először az ukránok körében vált kedveltté, egy arisztokrata ételből adaptálva, amely elkészítéséhez gyakran galambot használtak töltelékként. A 19. század körül más kelet-európai országok is átvették ezt az ételt.
A borbolya tüskés bokrokon termesztett élénkpiros bogyó, melynek négy fajtája létezik, és mindegyiknek kissé eltérő az ízűk. De a borbolya nem korlátozódik az ukrán ételekre, ugyanis a Közel-Keleten, Észak-Afrikában, sőt India egyes részein is használják. Ha nehezen találunk ilyen bogyót a holubtsihez, akkor helyettesíthetjük például szárított áfonyával vagy akár citromlében áztatott mazsolával, hogy ugyanezt a savanyúságot elérjük.
Sou fassum – Franciaországból
Ez a káposztaétel több néven is ismert, többek között chou farci à la Niçoise, sou fassum Nizzában és lou fassum Grasse-ban, Franciaországban. A Dél-Franciaországban és környékén fogyasztott étel, ahol az időjárás könnyedebb, mediterránabb ételeket diktál, a modern időkben nem sok figyelmet kap, aminek az oka az időigényes elkészítése lehet.
A franciák ezt az ételt a görögöktől vették át még az 5. század körül.
Az egyenként becsomagolt kis csomagok helyett a sou fassumot gyakran egy nagy edényben tálalják, a tölteléket fehérített káposztalevélbe burkolják, majd szeletekre vágva tálalják, ami némi drámaiságot kölcsönöz a tálalásnak.
Gołąbki – Lengyelországból
A gołąbki valamikor a 19. században jutott el Lengyelországba Ukrajnán keresztül, és mára sokan a környék hagyományos ételének tartják. A darált hússal, hagymával, rizzsel és gombával töltött tekercseket azért hívják gołąbkinak, (ami galambot jelent), mert alakjuk hasonlít a galamb vagy a galambmell formájára, vagy mert a töltelékváltozatban egykor szerepelt ez az étel is.
Mára annyiban változott az elkészítési módja, hogy rizst és paradicsomszószt használnak helyette.
Sarmi – Bulgáriából
Ez a Romániától délre, Görögországtól és Törökországtól északra fekvő kis ország számos szomszédos országra és a gasztronómiájukra gyakorolt hatást. A bolgár konyha egyben a külső hatások ötvözete is, amelyek az ország történelmének egyedi kifejezését adják. Arról nem is beszélve, hogy elhelyezkedése miatt a legkülönfélébb termékek, köztük a karfiol, a fehérrépa, a cukkini és a káposztafélék (a bolgár mezőgazdaságon keresztül) kiválóan teremnek.
A bolgár konyha gyakran tartalmaz savanyított vagy pácolt zöldséget és sós sajtot, amelyek kiegyensúlyozhatják a gazdag pácolt kolbászokat, a kiadós moussakát, a különféle grillezett húsokat és a sarmit, a töltöttkáposzta bolgár változatát.
A bolgár sarmit gyakran sertés- vagy borjúhússal töltik, majd savanyított káposztalevelekbe csomagolják.
Sarmale – Romániából
A Sarmale több szempontból is különbözik káposztatekercsek rokonaitól. Először is, a káposztaleveleket pácolják, mielőtt a húsos tölteléket, amely tartalmazhat borjúhúst, sertéshúst, libát vagy akár vadhúst is. A töltelékbe rizst is tesznek, amelyet krémesre főznek, de nem annyira, hogy a tekercs elveszítse a formáját, majd a tetejére a kötelező créme fraiche kerül. Itt az ételt néha polentával tálalják.
Sarma – Horvátországból
A hagyományos horvát sarma egy húsos étel, amely marhahús, sertéshús és rizs keverékét tartalmazza. Olyannyira elterjedt, hogy Horvátország és a Balkán nemzeti ételének tartják, noha nem onnan származik.
A horvát sarma elkészítéséhez a káposztaleveleket bepácolják, mielőtt a tölteléket becsomagolnák, így kiegyensúlyozva a gazdag húsos tölteléket és a levelek enyhén savanykás, ecetes vagy sós ízét. A töltelék az idők során változott, ugyanis a mezőgazdaság miatt eredetileg az árpa és a hajdina volt a töltelék alapja. A sarmát gyakran fogyasztják burgonyával, a téli ünnepségek, például karácsony vagy újév alkalmával.
Balandeliai – Litvániából
A balandeliai a népszerű kelet-európai káposztás tekercs litván változata, amelyet darált hússal és rizzsel töltenek meg, és paradicsomszószban főznek vagy sütnek, majd tejföllel tálalják.
A Balandeliai „kis galambot” jelent, de a többi hasonló nevű tekercshez hasonlóan a név eredetéről is vita folyik, amely vagy a kis, de húsos csomagok formájára, vagy a sült galamb formájára utal, amely az arisztokrata francia konyha népszerű étele volt, és amely az egész kontinensen elterjedt.
Golubtsy – Oroszországból
A golubtsy egy jól ismert orosz étel, amelyet a családok rendszeresen fogyasztanak, különösen az őszi és téli hónapokban.
A Russia Beyond szerint ezeket a hússal töltött csomagolásokat először egész sült galambbal töltötték, mielőtt kialakult volna a jelenlegi formájuk.
Kåldolmens – Svédországból
Az észak-európai országok, mint például Svédország, nem éppen a meleg, enyhe telükről híresek. Épp ellenkezőleg, ezért nem meglepő, hogy a svédek ilyenkor a téli melegítő ételekhez, például a kåldolmenshez fordulnak.
A kåldolmenek XII. Károly királyon keresztül jutottak el északra, aki a 18. század elején az Oszmán Birodalomban töltött idő kedvelte meg őket.
A hússal töltött káposztatekercsek tetejére sűrű mártást tesznek, amelyet a savanykás ízű vörös áfonyából készítenek.
Érdekes, hogy a különböző országok a hasonló ízvilágot hogyan érik el az olyan hazai alapanyagokból, mint például az ukrán holubtsi esetében a borbolya, amely ugyanolyan savanykás ízt eredményez, mint a svéd változatban a vörös áfonya szósz.
