Hafner Kingáék a Káptalantóti és Köveskál között lévő farmon nevelnek növényeket, tartanak állatokat, de ahogy fogalmaznak, a fő „csapásirány” a kecskesajt.

– Életmódváltók vagyunk – szögezte le a beszélgetés elején Hafner Kinga. – Teljesen más környezetből érkeztünk, én gyártásvezető voltam egy televíziónál, a férjem pedig hangtechnikusként dolgozott.

Addig-addig gondolkodtunk, mígnem 2014-ben Zala megyébe költöztünk egy kis zsákfaluba, Vaspör velencei településrészébe. Nem mondom, hogy rögtön minden simán ment, a mindennapok során ezernyi megoldandó feladat akadt, amellett, hogy meg kellett szoknunk az új környezetet, egyszerűen bele kellett tanulnunk a vidéki életbe. Kaptunk ugyan segítséget, de a saját bőrünkön tapasztaltunk meg mindent, a jót és a rosszat is. Például, hogy mi a különbség a boltban vásárolt és a saját tojás, zöldségek között, vagy éppen hogy milyen finom a házilag sütött kenyér, illetve a magunk készítette savanyú káposzta. Valódi falusi életet kezdtünk élni, növényeket termesztettünk, állatokat tartottunk, fát vágtunk, gombásztunk. Gabonát vetettünk, arattunk, kolbászt töltöttünk, füstöltünk, de közben befőztük, elraktuk a kertünkben termett gyümölcsöket. Aztán következett a sajtkészítés, ami a kiemelt tevékenységünkké vált. A környéken sikerült kiváló minőségű házi tejet beszereznünk, amiből csodás sajtokat tudtunk készíteni. Eleinte csak saját célra, majd ismerőseink és barátaink is kaptak belőlük. Közben építettük, renováltuk a házunkat.

A sikerek ellenére az önellátás nem ment döccenőmentesen.

Ráadásul a kis faluból az értékesítés is nehezen ment. Nem volt más megoldás, a vidéki életet tartva, pénzforrás után kellett nézniük. Mindehhez a meglévő, mindössze 400 négyszögöles birtok és a vályogház nem lett volna megfelelő.

– Öt esztendeje, 2018-ban váltottunk. A Káli-medencébe, a Káptalantóti melletti Kővári kecskefarmra kerestek gazdát, intézőt, utódokat az idős tulajdonosok. Egy közös ismerősnek köszönhető találkozás után költöztünk, s tanultunk tovább. Hadnagy Éva rengeteg mindent elmagyarázott, lépésről-lépésre megtanított nekünk mindent. Ő már húsz esztendeje igazgatta a farmot, intézte annak minden egyes feladatát, s a marketingjét. Szerette volna, ha az élete munkája nem megy veszendőbe, az folytatódik. Mi úgy vágtunk bele, hogy intézőt kerestek, aztán bérlők lettünk, most meg már úgy néz ki, hogy apránként megvásároljuk a farmot. A tanulás mellett próbáltuk a saját arculatunkra formálni a gazdaságot, annak életét, körülbelül három éve, hogy ez nagyjából beállt. Amellett, hogy növényeket, gyümölcsöket termesztünk, állatokat tartunk, mangalicákat, kecskéket, baromfiféléket. Igyekeztünk elérni, hogy mindenből legyen otthon, így húsárukból, lekvárokból és természetesen sajtokból.