A kutatók szerint a bélflóránkban élő cellulóz-bontó baktériumok a tehenektől származnak, vagy más kérődzőktől „kaptuk”. Vélhetően több ezer éve, a háziasítás során került erre sor. Miután a baktérium megtelepedett az emberben, alkalmazkodva hozzánk új fajjá alakult át. Mivel a növényi sejtek fala cellulózt tartalmaz, a mikrobióták nélkül nem tudnánk megemészteni – írja a Science.
Fotó: Medgyesi Milán
Úgy tűnik azonban, hogy most veszélybe került. Egy nemrég publikált tanulmányban a tudósok igyekeztek felfedni, hogy honnan is származnak ezek a baktériumok. Ennek érdekében összehasonlították az emberi és a szarvasmarhák bél-mikrobiomjának DNS-ét. Összesen három olyan emberi bélmikróba fajt találtak, melyekben a cellulóz bontását kódoló gének hasonlóak a szarvasmarhákéihoz.
Itzik Mizrahi, a negevi Ben-Gurion Egyetem mikrobiológiai ökológusa úgy gondolja, hogy a őseink a háziasítás elején a szarvasmarhák trágyájával érintkezve jutottak hozzá ezekhez a baktériumokhoz. Az már ismert, hogy az állatok ürülékével veszélyes kórokozók terjedhetnek át állatról emberre. Most azonban úgy tűnik, hogy a „jó” mikróbák terjedésének is kedvezhet.
Piszkos munka…
A tudósok ezután több ősi emberi fekália mintát is megvizsgáltak, melyek 1-2000 évesek voltak és Mexikó, illetve az USA délnyugati részéről származtak. Emellett a modern vadászó-gyűjtögető, illetve vidéki területeken és városokban élő népességtől is mintákat vettek. Arra voltak kíváncsiak, hogyan változtak meg a velünk együtt élő cellulóz-bontó baktériumok az évezredek során.
Vélhetően ez annak köszönhető, hogy étrendünk megváltozott, több feldolgozott élelmiszert és kevesebb cellulózt tartalmaz. Ez pedig kulcsfontosságú lenne a mikróba túlélése szempontjából.
