Az ezer évesnél idősebb minták több mint 40%-a tartalmazta a szóban forgó baktériumokat, akárcsak minden ötödik modern vadászó-gyűjtögető és vidéki emberé. Az olyan iparosodott területekről, Dániából, Svédországból, az Egyesült Államokból és Kínából származó emberek közül azonban 20-ból kevesebb, mint egynél embernek van ilyen baktériuma – számolt be a kutatócsoport. Akiknek vannak ilyen mikrobáik, azok is csak egyetlen fajjal rendelkeznek, és abból is viszonylag kis számban. E baktériumok nélkül azonban a kutatók szerint a cellulóz megemésztése nagyon nehéz, ha nem lehetetlen lenne.
Nem csak Földünk, belső baktériumaink diverzitása is veszélyben
A tanulmány egyik tanulsága, hogy az iparosodás során a bélflóránk változatossága drasztikusan lecsökkent, mutatott rá Tom Van de Wiele, a Genti Egyetem mikrobiális ökológusa. „Azzal, hogy megvonjuk magunktól az élelmi rostokat, elveszítjük azokat a mikróbákat, melyek segítenek az emésztőrendszerünk egészségének fenntartásában” – hangsúlyozta.
Bernard Paul Henrissat, a Dán Műszaki Egyetem biokémikusa szerint azonban
Eric Martens, a Michigani Egyetem orvosi karának mikrobiológusa szintén megkérdőjelezi, hogy ezek a baktériumok ugyanúgy működnek-e, mint a tehenekben. A kérődzőknek nagyon hosszú időre van szükségük a nyers cellulóz lebontásához, jegyezte meg. Szerinte lehetséges, hogy az emberekben ezek a baktériumok csak a cellulóz emészthetőbb formáit dolgozzák fel.
A dokumentált baktériumveszteségek ellenére Diana Taft, a Floridai Egyetem mikrobiom szakértője szerint a tanulmány optimizmusra is okot ad. Ezek a bélmikrobák más állatokban még mindig jelen vannak, és készen állnak arra, hogy újra „megszerezzük” őket. Mizrahi pedig egyetért ezzel, rámutatva arra, hogy a szarvasmarhák eme mikrobióták rezervoárjaként működnek.