Mandula héjasok
Az amerikai kontinens adja a mandulatermelés 52%-át, Ázsia 17, Európa 11, Afrika 10 és Óceánia szintén 10%-kal részesedik. A termelési adatok azonban nincsenek összefüggésben a termőterülettel, ugyanis Európában van a világ mandulaültetvényeinek körülbelül 30%-a. Spanyolországban az utóbbi négy-öt évben a mandula felvásárlási ára 30-40%-kal csökkent. A spanyol felvásárlók szerint azonban ez a helyzet hamarosan kedvezően változik, ugyanis a kaliforniai ültetvények 30%-a elöregszik.
A termesztett héjas gyümölcsfajok közül a mandula a legdrágább, azt a mogyoró és a dió követi, ám az ár évről évre erősen hullámzik.

Európa mediterrán klímájú vidékein a mandulatermés 60%-át Spanyolország adja, utána Olaszország (18%), Portugália (12%) és Görögország (10%) a legnagyobb termelők. Az új ültetvényekben a korai virágzásúakat felváltották a kései virágzási idejű, öntermékeny fajták, a magonc alanyokat pedig az erős-középerős növekedésűek, amelyek lehetővé teszik a koronaforma megfelelő fenntartását és szuperintenzív ültetvények kialakítását. Problémák adódnak az alanyok mikroszaporításában, különösen a gyökereztetés során. A legnagyobb változást az jelentette, hogy az öntözetlen ültetvényeket felváltják az öntözöttek, ezenkívül előnyben részesítik a helyben nemesített fajtákat. Különös figyelmet fordítanak a méhes megporzásra: a mandula korábban virágzik a többi gyümölcsfajnál, önmeddő fajták esetében ez a megporzási lehetőség elengedhetetlen.
Az öntermékeny Guara hosszú hajtásai, vesszői miatt kiválóan alkalmas gépi metszésre. A legnagyobb tradicionális mandulatermesztő országok ültetvényeiben a Nonpareil, az öntermékeny Tuono, Cristomorto, Mission fajták képezik a termesztés gerincét.
Újabb nemesítési célok között szerepel a 6-8 × 6-8 méteres sor- és tőtávolság csökkentése 3,5-4,5 × 1-1,5 méterre, sövény kialakítása céljából. A kutatók ezért középerős, illetve törpe mandula alanyok vagy mandula számára alkalmas más alanyok létrehozására törekszenek. A mandulaágazat elmozdult a szuperintenzív ültetvények kialakításának irányába, ami a beruházás kezdetén komoly befektetés, de ezzel a módszerrel nagy termésmennyiséget tudnak elérni, és jelentős mértékben lehet csökkenteni nemcsak a kézi munkaerőt, hanem a gépi munkaórákat is.
A mandula esetében is fontos a magbél beltartalmi értékeinek pontos megállapítása, illetve az, hogy az összetevői milyen mértékben változnak a környezeti tényezők hatására. Jelenleg ott tartunk, hogy a markerrel támogatott genetikai vizsgálatok alapján az édes ízű genotípusokat már igen korán, jóval a termőre fordulás előtt ki tudják választani.
Kihívás az ágazat számára az extrém magas hőmérséklet, a hosszú ideig tartó aszály, újabb kórokozók és kártevők megjelenése, illetve az ellenük alkalmazható egyre kevesebb növényvédő szer.

Mandulafenyő héjasok
Elsősorban az olasz konyha használja a mandulafenyő (Pinus pinea) magját a pesztó készítéséhez.
Egy kilogramm fenyőmaghoz azonban 25 kilogramm tobozt kell begyűjteni, ennek megfelelően az ára igen magas, 70-100 euró között mozog.

Illusztráció: Pixabay
A mandulafenyő népszerű a mediterrán régióban, Spanyolországban 195 ezer, Portugáliában 175 ezer, Törökországban 145 ezer hektáron termesztik jelenleg. A két utóbbi országban megnégyszereződött e faj termesztése az utóbbi időszakban. Számos ország saját fajtasorral rendelkezik. Már a mandulafenyő termesztése sem lehetséges öntözés nélkül, mert 250 milliméter éves csapadékmennyiség alatt nem lehet eredményt elérni vele. Különösen május–júniusban nagy a vízigénye, amikor az új hajtásai fejlődnek. Jelentős a kereslet a fenyőmag iránt, ez a felvásárlási árakban is megmutatkozik, így a közeli jövőben a mandulafenyő termesztésének további bővülése várható.