A VakVarjú éttermek étlapjain és itallapjain VarjúGazda-piktogram jelzi, hogy egy magyar gazda 100 százalékban hazai terméke került  a vendég tányérjára, poharába.

Tavasszal egy felhívás jelent meg arról, hogy egy közkedvelt budapesti étteremlánc kistermelők számára besszállítói programot hirdetett. Időközben lezajlott a kiválasztás folyamata, és megvannak a programba bekerült első termelők is.  Semsei Rudolf, a Budapest Party Service Kft. tulajdonosa foglalta össze lapunk számára a kezdeményezést.  

– A VarjúGazda Éléskamrája termékeivel szemben elvárás volt, hogy 100%-ban hazai alapanyag, vagy 100%-ban magyar alapanyagokból készült termékek legyenek, ennek eredetigazolását kértük mellékelni a pályázati anyagban – emelte ki a cégtulajdonos. A pályázónak élelmiszerlánc- és agrárágazati szereplőnek kellett lennie, így a FELIR-szám megléte és a felügyeleti nyilvántartásban történő egyértelmű beazonosíthatóság fontos alapfeltétel volt.

Mivel a Vakvarjú étteremcsalád állandó étlapja évente kétszer újul meg (tavasz-nyári és ősz-téli étlap), a programban erre a 6-6 hónapos időtartamra kerestek beszállítói partnereket. De várták azon kistermelők jelentkezését is, akik bár a 6 hónapos beszállítást nem tudták vállalni, de szívesen ajánlották termékeiket a VakVarjú éttermek 4-6 hetente megújuló séfajánlataiba. 

Regionalitás, szezonalitás 

Semsei Rudolf kiemelte, hogy az étlapkészítéskor a legfőbb szempont a regionalitás volt, ezért is dolgoznak tavaszi-nyári és őszi-téli állandó étlappal. A 6 hetente változó séfajánlatokban is a szezonális termékeket szeretik leginkább felhasználni és megmutatni vendégeiknek. Nemzetközi és magyar ízekkel dolgoznak, de a felhasznált alapanyagok egyre nagyobb számban érkeznek Magyarország különböző területeiről.

Földrajzilag is az látható, hogy vannak olyan régiók hazánkban, amelyek különböző termékekre specializálódtak: ilyen például Fajsz és környékén a fűszerpaprika-termesztés, az Alpokalján a sajtkészítés.  

Az étteremcsalád részéről minden egyes alapanyagnál más és más az elvárás a feldolgozottsági szint, a kiszerelés vagy a csomagolás tekintetében, mint ahogy a gazdák is különböző kiszerelésekben állítják elő termékeiket. Semsei Rudolf szerint ezt a kérdéskört rendkívül rugalmasan kezelik, a gazdákkal való egyéni egyeztetés után határozták meg a végleges feldolgozottsági szintet és kiszerelést. 

Mivel a VakVarjú éttermekben az árszínvonal adott, így első körben a nagykereskedelmi árak voltak az irányadók, de hazai kistermelők lévén természetesen elfogadtak eltérő árazást is, hiszen nem az ár volt a legfőbb szempont a végül kiválasztott gazdákkal történő szerződéskötéskor.

Ehhez kapcsolódóan általánosságban elmondható, hogy heti beszállítást kértek a kiválasztott termelőktől, természetesen az adott alapanyag vagy késztermék ismeretében ezt a termelővel közösen egyeztetve tudják módosítani. A termékeket minden esetben az előre meghatározott éttermekbe kérik beszállítani.