A sulyom évszázadok óta ismert vadon termő vízinövény, jellemzően a tiszai árterekben növekedett. Régen rájöttek arra, hogy a termésben lévő mag ehető és energiát ad, ezért sokáig például az igavonó lovaknak is adták, kezdi a növény történetének ismertetését az Abádszalókon élő Szabó István, aki ma egészen másra használja a növény termését.

Gyerekkorában nyáron kimentek a Holt-Tiszára, és rendszeresen ették a sulyomtermést, az volt nekik a rágcsálnivaló, emlékszik vissza.

Az 1960-70-es években megfeledkeztek erről a növényről, akkorra már az üzletekben mindenhez hozzá lehetett jutni, a sulyom kiszorult a köztudatból. Már csak problémaként tekintettek rá, ugyanis invazív növény, nagyon gyorsan terjed, kiszorítja maga körül a többi élőlényt. A Tisza-tóban nagyon jól érzi magát, ha nem tartanák karban, gyorsan benőné az egész vízfelületet. Egy tő évente 100-120 termést hoz, amelyből legalább 80-90 termő, ennyi új növény lesz belőle.

Szabó István a helyi Tourinform iroda vezetőjeként évekkel ezelőtt kereste azt a marketingeszközt, ami egyedi és a legjobban kifejezi a Tisza-tó jellegét. Sok mindenre gondolt, de a sulyomra semmiképpen, pedig naponta találkozott vele, hiszen a nyaralók legfőbb panasza a sulyom okozta szúrás volt. A nézőpontot az általa üzemeltetett panzió egyik vendége fordította meg, akit rajztanár lévén a növény különleges formája, az ábrázolás lehetőségének sokfélesége fogott meg. Hamarosan el is készítette logó formájában. Eddig megvoltak, viszont nem volt mire használni.

Ezután arra gondolt, ha már annyira egyedi ez a növény, akkor valami nagyon különleges dolgot kell kitalálni, olyat, ami valóban a sulyomra épül, meséli az ötlet megvalósításának kezdeteiről. Szabó István eredeti szakmája szakács, a vendéglátásban is eltöltött jó néhány évet, így nem meglepő, hogy a csokoládé jutott az eszébe. Ezzel elindult a kísérletezés rögös útján.

Befőtt helyett dzsem

Öt kilogramm terméssel kezdte a kísérletezést, különféle konyhatechnikai eljárásokat próbált ki, de semmi nem működött. Végül a befőtt mellett döntött, hasonló módon képzelte el, ahogyan a kandírozott zölddió-befőtt készült. Nyolc hónap várakozás után kíváncsian nyitotta fel az első üveget, és csalódottan vette tudomásul, hogy se az íze, se az állaga nem hasonlít az elképzelt csodálatos zölddió-befőttre.

Nem tudott belenyugodni a kudarcba. A bevált szakácsmondást hívta segítségül, azaz, „ha valami nem működik darabosan, akkor pürésítsd”, és tovább dolgozott a problémán. Végül dzsem készült belőle. Ezt követően meg kellett keresni még azt, amihez társítani lehetne a különleges ízű termést, és a csokoládét találta megfelelőnek. Jött a következő dilemma, melyik az a csokoládé, amivel harmonikus ízeket alkot, ahol a két anyag és textúra szépen kiegészíti egymást. Rátalált egy aromás, kellemes ízű spanyol csokoládéalapra, így 2015-ben elkezdte a sulyomkrémes bonbonok készítését, amihez átalakította a panzió konyháját csokoládékészítő műhellyé.