0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. március 19.

Nem igazán kedveli a céklát? A geozmin a hibás, de van megoldás!

Gyermekkorunkban egyes ételeket, alapanyagokat megutálhatunk csak azért, mert aki készítette nekünk nem fedezte még fel, hogyan tudná megcsillantani erényeit legszebben, esetleg hogyan tudná palástolni apróbb hibáit ízlésesen.

Vitathatatlan, hogy a cékla egy szupertáplálék. Vitathatatlan, hogy jellegzetes földes íze miatt sokaknak nem jön be. Ezért most még talán nem hiszi, de vitathatatlan, hogy ezt a kissé taszító tulajdonságát ki lehet cselezni.

A cékla és a geozmin

A cékla szuper státusza ellenére nem egy közkedvelt zöldség, pompás színe, és kellemes édeskés íze mellé társul egy egyesekben (vagy inkább többekben) undort keltő vegyület.

céklaSzereti az eső illatát? A frissen szántott földét? És a cékla ízét? Szóval itt kezdődnek a bajok… Pedig mindezekért ugyanaz az ártalmatlan vegyület a felelős. A geozmin. Ami hozzájárul ahhoz a sajátos, erőteljes földes illathoz, amely a nyári esőzések idején a levegőben jelentkezik. Ezt érzékeljük a frissen megmozgatott a talaj, vagy az elhanyagolt halastavak közelében, illetve ez köszön vissza az édesvízi halak, például ponty, harcsa, vagy a tilápia iszapos illatában is.
Az emberek általában érzékenyek erre a vegyületre,  vannak, akik még inkább. Pontosabban fogalmazva, akik egyenesen elviselhetetlennek tartják. Egyébként némely cianobaktériumnak, az Actinomyces osztályba sorolt fonalas baktériumoknak, illetve más prokariótáknak és eukariótáknak lehetünk hálásak ezért a másodlagos metabolitért. Továbbá néhány éve bebizonyosodott, hogy a céklában endogén módon is képes termelődni. Vagyis az aszeptikus környezetben termesztett cékla is képes geozmint termelni, ami megkérdőjelezi azt a régóta fennálló feltételezést, miszerint a vörös répa geozmintermelése a talajmikrobák és a gyökér közötti mikrobiális kölcsönhatásnak köszönhető. No, hát régen ezt gondolták.

Tehát azok, akik imádják az eső utáni illatot, minden bizonnyal a céklát is örömmel elfogyasztják. De mi legyen azokkal, akiknek továbbra is irtózásuk van tőle? Ha szívesen megbarátkoznának vele, lényegében már megtették az első lépést. És rögvest jön néhány ötlet, ami tovább segít jutni ezen az úton.

A cékla fajtáján is múlik

A megfigyelések szerint, vannak úgymond geozminban gazdagabb céklák, ami ugyebár arra enged következtetni, hogy természetesen léteznek sokkal visszafogottabb céklaízzel rendelkezők is. Például a Detroit Dark Red a maga 9,7mg/kg-os koncentrációjával alacsonynak számít a csodás, vágásfelületén rózsaszín, és fehér koncentrikus körökkel mintázott, olasz örökségfajtához, a Chioggia-hoz képest, ami 26.7 mg/kg geozmint tartalmaz. Céklarajongók egyértelműen az utóbbit keressék. Azok pedig, akiknek még nem sikerült összemelegedni vele eléggé, egyelőre próbálkozzanak az apró, és zsenge bébicéklával, mert jóval édeskésebb, és kevésbé van jelen benne a földes íz. És ha a szerencsénk úgy hozza, összeakadhatunk az Irwin Goldman által nemesített fajtákkal (Badger Flame, Badger Torch és Badger Sunset) , amelyeknek szinte nincs is cékla íze, hanem olyanok, mint egy roppanós, kívánatos bíbor színű gyökér.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu