Az apiterápia lehetséges eszközei közé sorolják a méhzümmögést is, amely különösen egy kaptárlevegős házban erőteljes és megnyugtató, hasonlóan a tenger zúgásához vagy a fák leveleinek susogásához. Egyesek ezt összekötik az úgynevezett „bio­rezonanciával”, ez utóbbi azonban nem igazán bizonyítható, és eléggé messzire is visz a tényleges apiterápiától. Maradjunk annyiban, hogy

Végül pedig a méhméreg, a méhek szúrásakor kibocsátott anyag az apiterápia legszélsőségesebb terméke és eszköze, éppen ezért legismertebb és legvitatottabb formája is. Kis mennyiségben alkalmazzák ízületi gyulladás és más reumatikus betegségek kezelésére. Különösen komoly kutatások folynak az utóbbi időben a Lyme-kór és autoimmun betegségek esetében a lehetséges alkalmazásokat illetően. Mivel a méhméreg a legerősebb bioaktív anyag a kaptárból, ezért ez a legveszélyesebb is, és nagyobb adagokban – vagy arra érzékeny egyéneknél – komoly, akár halálos allergiás reakciókat válthat ki. A méhméreg színtelen, savas folyadék, amelyet a méhek a fullánkjukon keresztül választanak ki és juttatnak a „célpont” szöveteibe elsősorban akkor, amikor fenyegetve érzik magukat.

A tudomány nyelvén apitoxinnak nevezett méhméreg biológiailag aktív anyagokból, többek között peptidekből, enzimekből, aminokból, aminosavakból, foszfolipidekből, ásványi anyagokból, szénhidrátokból, valamint néhány illékony összetevőből áll.

Maga a foszfolipáz A2 egy olyan enzim és fő allergén, amely gyulladást és sejtkárosodást okoz, ezt érezzük, amikor megszúr egy méhecske. Azonban éppen ennek az enzimnek lehet – kis mennyiségben alkalmazva – gyulladáscsökkentő és immunvédő hatása is. A hagyományos népi gyógyászatban a méhmérget évezredek óta különböző betegségek, például ízületi gyulladás, reuma, hátfájás és gyulladásos fertőzések ellen alkalmazzák. Nemcsak a tudósok, kutatók, hanem számos gyógyszergyártó vállalat is igyekszik új ismereteket szerezni a méhméregről, annak alkotóelemeiről és pontos hatásairól, hogy ezt az ősi és természetes gyógymódot minél hatékonyabban lehessen alkalmazni a modern orvoslásban is.

A hivatásos apiterepeuták jellemzően kombinálva használják a különféle méhészeti termékeket, a kezelt egyén állapotát, kórtörténetét, igényeit figyelembe véve, gyakran a fitoterápia, az akupunktúra vagy a természetes orvoslás különféle ágaival együttesen. Továbbá – szerencsésebb és nyitottabb országokban – jellemzően használják az apiterápiát a nyugati és/vagy a keleti orvoslás hatékonyságának kiegészítésére, például a szomszédos Romániában a gyógyszertárakban kiemelt helyen találunk apiterápiás termékeket egészségmegőrzés céljából vagy különféle betegségek kiegészítő kezelésére. Korábban írtam arról, hogy Görögországban, Angliában és az Egyesült Államokban is alkalmazzák a méhészetet a pszichoterápia kiegészítő elemeként, ami szintén az apiterápia egyik lehetséges formája (lásd: „A méhek és a lélek”).

Az apiterápia a felsoroltakon túl jelenthet egyfajta életmódot is, amelyben a méheket és a méhészeti termékeket tudatosan használjuk az élet minőségének jobbá tételében.

Ennél tömörebben nehéz lenne megfogalmazni, hogy mégis mi az apiterápia, de érdemes egy kicsit beletekinteni az apiterápia történetébe és kortárs szakirodalmába is, hogy megértsük, miért ilyen fontos és nehéz erről beszélni, különösen magyarul.

Weiner Sennyey Tibor
költő, író, méhész

A sorozat korábbi részei:

• A méhek gyógyító ereje
• A méhek gyógyító ereje, avagy a méhek és a méhészeti termékek értelme és célja 2.
• A százmillió éves méhecske
• A százmillió éves méhecske (a virágpor) 2. rész
• A százmillió éves méhecske (a virágpor) 3. rész
• Nektár és ambrózia 4. rész
• Nektár és ambrózia 5. rész
• A méhesház hagyománya, felépítése és alkalmazása
• A méhesház hagyománya, felépítése és alkalmazása 2.
• A méhesház hagyománya, felépítése és alkalmazása 3.
• Mit jelent az apiterápia?
• Az apiterápia története