A méreg olyan összetevőket tartalmaz, amelyek kifejezetten azért fejlődtek ki, hogy áldozatainak fájdalmat okozzanak, adott esetben végezzenek vele. A propoliszhoz hasonlóan a méhméreg összetételét sem lehet a teljesség igényével bemutatni, mert még nem ismert teljes egészében. Főbb összetevői közül a legismertebb a melittin nevű fehérjeszerű vegyület, amely rövidebb kötésű, mint a fehérjék többsége, ezért a peptidek közé sorolandó. Az apamin nevű gyenge idegméreg emberi szervezetbe jutva fokozza a mellékvese kortizoltermelését, aminek a hatása nem egyértelműen káros, mivel szerepe a test felkészítése a küzdelemre a szúrással járó stresszel szemben. Ismertebb összetevői még az adolapin nevű fehérje, a foszfolipidáz, a hialurodináz enzimek, tertiapin nevű peptid, hisztamin aminosav-származék, dopamin hormon és így tovább. Ezekből az összetevőkből is kiderül, hogy
A méhméreg humán gyógyászati alkalmazása nagy felelősséggel jár. Maguk a méhek sem immunisak a méregre, egyetlen szúrás is pusztulásukat okozza.
A méhméreg termelése
A méregmirigy többször képes tevékenységét megújítani, így ezt a képességét méregtermelésnél lehet kihasználni. A méreg sárgás színű, opálos, savas kémhatású folyadék, levegőn gyorsan csökken a térfogata, és kristályosodásnak indul. Mivel az egy méhtől nyerhető méreg mennyisége csekély, termeléskor méhek tömegére van szükség. A méh csak fizikai inger vagy riasztási feromon hatására bekövetkező izgalmi állapotban bocsát ki mérget. A szúrás során kibocsátott feromon a környezetében lévő méheket is szúrásra készteti.
Jó hatásfokkal működik az a hazai fejlesztésű elektromos berendezés, amelynek pontos neve: impulzusgenerátor. A berendezés fő alkotórésze egy gyűjtőrács, amelybe tulajdonképpen párhuzamosan futó csupasz vezetékek vannak húrozva, és az egész egy elektromosan szigetelt keretbe foglalva. A vezetékek alatt üveglap van elhelyezve. A gyűjtőrács a kijárónyílás elé helyezve egy nagyobb méretű fölszállódeszkának felel meg. A vezetékekbe elektromos impulzusokat táplálnak, így a rajta tartózkodó méhek az inger hatására elkezdik szúrni, támadni a gyűjtőkeretet, pontosabban a huzalokat. A kibocsátott méreg egy része lefolyik az üveglapra, illetve a drótozáson marad. Az első néhány szúrás után a feromon hatására méhek tömege lepi el a gyűjtőkeretet és adja le a mérgét. A gyűjtési idő legfeljebb 5 óra hosszáig tarthat naponta úgy, hogy a generátor 30 percig üzemel, aztán 60 perc szünetet tart.
Fotó: David Hablützel, Pixabay
Egy méh esetében egyetlen inger is elegendő lenne méregcseppjének elvételéhez, de az nem valósítható meg, hogy egy méh csak egyetlen alkalommal szálljon rá a gyűjtőkeretre és kapjon újabb áramütést, hiszen izgalmi állapotában ezt többször is megteszi. Így a szakaszos működtetés lehetővé teszi, hogy egy méh minél kevesebb felesleges zaklatásnak legyen kitéve. A generátor 8-10 darab párhuzamosan kapcsolt gyűjtőkeret üzemeltetésére alkalmas.
A nap végén célszerű összeszedni a már kristályosodott mérget. A dróthuzalok közül a fedelezővillához hasonló fésűvel lehet lepattogtatni, az üveglapra került mérget pedig bármilyen egyszerű eszközzel összekaparni.
A sorozat korábban megjelent részei:
