Zöldségkisokos: változatok retekre

Piros

A piros hónapos retket (Raphanus sativus var. sativus) az egész világon fogyasztják. Európában Franciaország, Nagy Britannia, Németország, Oroszország és Lengyelország a legnagyobb termelők, de sok retket termelnek még Csehországban és Szlovákiában is.

Magyarországon 100-150 hektár a termesztési felülete, de ez az adat bizonytalan, mert sok magot állítanak elő házilag a főbb termesztési körzetekben.

A fogyasztás zöme a tavaszi hónapokra esik, lévén, hogy a nem is olyan távoli múltban nyáron nem lehetett megtermelni, mert nem álltak rendelkezésre olyan fajták, illetve a vásárlók előszeretettel kötötték a fogyasztását a tavaszi ünnepekhez. A piacokon, boltokban általában csomóban árulják (5-7-10 gumó/csomó), de újabban már levél nélkül, átlátszó műanyag dobozban is elérhető.

Megjegyzendő, hogy a levelek a frissességet hivatottak mutatni a csomagolásnál. A levél nagy párolgási felület, gyorsan megfonnyad a pulton, ezért a nemesítők a kis lombú fajták elterjesztésére törekszenek. Magyarországon nagyon sokáig szabad elvirágzású (OP) fajtákat termesztettek, amelyek gumója nagyobb (5 cm+), pudvásodásra érzékenyebb és világosabb színű volt, mint a mostanság termesztésben lévő hibrid fajtáké. Nagyobbak voltak a leveleik is, amelyek egyetlen nap után gyászosan festettek a zöldségárusok pultjain. Ezekből a fajtákból 100-120 darabot lehetett vetni egy négyzetméterre.

Kevésbé érzékenyek a felmagzásra is. Időbe telt, amíg a magyar fogyasztók és kertészek hozzászoktak a kisebb gumójú, de jobb minőségű fajtákhoz. A téli import megjelenése is segítette ezt a trendet. A jó minőségű reteknél fontos még, hogy a gumó külseje szép piros, belül pedig hófehér legyen, illetve, hogy vékony legyen a talpgyökere, alakja pedig kerek.

A hagyományos piros retkek mellett megemlíthetjük még a French Breakfast típust, amely megnyúlt gumóval rendelkezik, piros színű, de a gumó alján fehér. Kicsi, 3-4 cm-es méretben szedik.