Deák Szilvia tízéves volt, amikor „belebolondult” a lovakba, és már akkortól tudatosan készült a mezőgazdasági pályára. Egyetemistaként aztán rájött, hogy a lótartás csak annak való, „aki milliárdosból milliomos akar lenni”. Viszont Bene Szabolcs személyében nagyon jó szarvasmarhás tanára volt, és

A középiskola után Keszthelyre ment, a Georgikonra, ahol először állattenyésztő, majd agrármérnöki diplomát szerzett. Amikor az utolsó évét végezte az egyetemen, szeretett volna munkát kapni, és körülbelül ötven helyre szórta szét az önéletrajzát az országban, de sehová sem vették föl.

Az utolsó lehetőségem a fiatal gazda pályázat volt. Úgy gondoltam, megpróbálom, és ha nem jön össze, akkor kimegyek külföldre. Hollandiában lett is volna lehetőség, de hát valahogy a sors azt akarta, hogy maradjak, mert sikerült megszerezni a fiatal gazda támogatást. Így kerültem Királyhegyesre, mert eredetileg makói vagyok. 2015-ben adtuk be a pályázatot, és 2016 májusában már megérkezett egy adag fogolyszínű őshonos baromfi, szeptemberben pedig az első öt tehenem Mosonmagyaróvárról.

Mivel tényleg a nulláról kezdte, családja segítségével közel tíz éve alakítja az egykori parasztporta helyén épülő gazdaságot, ahová egy régi lakóépület felújítása révén párjával együtt lassan maga is beköltözhet.