De mi történik a bulgáriai kisvárosokban?

Daskalova és kutatócsapata több helyen is vizsgálja a fajokat. Ahhoz, hogy a változásokat ki tudják mutatni, minden kihalt falu mellé választanak egyet, melynek még vannak lakói, és összehasonlítják az itt fellelhető fajokat. Megszámolják a növényfajokat, és akkumulátoros felvevőket rejtenek el a területen, melyekkel a madár és denevérfajokat tudják monitorozni.

Daskalova tapasztalata szerint az ilyen helyeken nagyjából 10 növényfajt lehet fellelni, ami egy hegyi falu esetében igen szegényes szám. Ehhez képest azokon a helyeken, ahol emberek élnek, kertet gondoznak és állatokat tartanak, tízszer ennyi növény van, és jóval több madárfaj is. Egyelőre nem látják annak jelét, hogy a szeder egyeduralmát bármi is megtörné. Van olyan falu, melyet annyira elborítottak a cserjék, hogy teljesen megközelíthetetlen, emiatt Daskalova nem is tudja bevenni a kutatásba.

Úgy tűnik, hogy az emberek eltűnésével az ilyen kis falvakból a biodverzitás is eltűnik. Ezzel szemben az alacsonyabban fekvő területeken, ahol egymás mellett vannak a felhagyott és még lakott területek, más a helyzet. A kutatók úgy találták, hogy a romok közt az élővilág otthonra lel. A romos házakat például madarak és denevérek használják. Ezek azonban csak néhány példa a nagy és kusza adathalmazból.

Rövidtávon előny, hosszú távon kiszámíthatatlan?

Johannes Kamp természetvédelmi biológus, aki a Göttingeni Egyetemen Daskalovával dolgozik együtt, először 2003-ban találkozott felhagyott mezőgazdasági területekkel Kazahsztánban. Az ornitológia megszállottja ekkor úgy gondolta, magát a paradicsomot fedezte fel. Kazahsztánban 1991-ben, a Szovjetunió összeomlásával megszűntek a nagy állami mezőgazdasági vállalatok. 24 millió hektárnyi szántóföld maradt magára. „Ezek az elhagyott mezők hemzsegtek a vadon élő állatoktól” – mondta Kamp. A földeket rókák járták, az égen pedig csiripeltek a különféle madarak.

A sztyepp azonban további meglepetéseket tartogatott. Kamp 2024 nyarán újra visszatért Kazahsztánba és azt tapasztalta, hogy a bozóttűz veszélye csökkent. Nőtt a háziállatok valamint a szajga antilopok száma, melyek nem engedték a vegetációt túlburjánzani. Eközben megállt a szántóterületek növekedése is. Kamp szerint a túlságosan félreeső és kevésbé termékeny földeket továbbra sem fogják újra termelésbe.

Kamp nem tudja egyértelműen kijelenteni, hogy a művelés felhagyása általánosságban segíti vagy veszélyezteti-e a biodiverzitást. Véleménye szerint túl sok változóból áll az egyenlet ahhoz, hogy bárki is egyértelműen meg tudja válaszolni ezt a kérdést. Ő maga is úgy nyilatkozott, hogy az évek alatt megváltozott a véleménye.

A válasz megtalálásához mindenképpen figyelembe kell venni a helyi geográfiai sajátosságokat és a klímát.

Az ökológiai szukcesszió fogalma is ezen területek megfigyeléséből ered, amikor is a megzavart táj lépésről-lépésre átalakul egy biológiailag változatos élőhellyé, erdővé. Ezzel szemben a Nyugat-Ausztrália száraz klímáján a művelésből kivett területek akár egy évszádig is változatlan formában maradnak. „Csak lassú eróziót lehet megfigyelni a területen, és az egész csupasz föld” – mondta Daskalova.