Ez öt éve történt, és azóta sem találkoztam még olyan emberrel, aki ne szeretné. pesztó
A magyar emberek többsége először az áruházi tartósított változattal találkozik. Már ez a verzió is ízekkel teli, és rém egyszerű belőle vacsorát készíteni, hiszen csak bele kell forgatni a főtt tésztába. A kíváncsibbak aztán továbbmennek, felmerülhet a gondolat, hogy magunknak is el tudnánk ezt készíteni kevesebbért is. A rossz hírem az, hogy aki valódi alapanyagokból szeretné utánozni, nem ússza meg olcsóbban, a jó hír viszont, hogy
Az eredeti olasz pesztó Genova városából, Liguria tartományból származik, eredete igen régi gyökerekre nyúlik vissza. Már az ókori rómaiak is készítettek mozsárban zúzott keveréket zöldfűszerekből, fokhagymából és sajtból, ezt „moretum” néven ismerték; a középkorban pedig egy „agliata” nevű szósz volt divatos a térségben, ami fokhagyma és dió pépesített elegye volt. A bazsalikom az ókori indiai fűszerutakon keresztül jutott el a mediterrán térségbe, de egészen a 19. századig várni kellett, hogy a mozsárba kerüljön, ahol a korábbi évszázadok tapasztalatával szövetségre lépve létrejött az, amit ma ismerünk, amit már ténylegesen is pesztónak hívtak. (Maga a név a „pestare” szóból ered, annyit jelent, hogy „mozsárban összetörni vagy zúzni”.) Ismerjük hát meg közelebbről!
Mozsárban készítve
Az eredeti Pesto Genovese mozsárban elkészítve az igazi, ugyanis sokkal krémesebb, habosabb állagot érhetünk el, és az alapanyagok nem fognak egymástól szétválni. Csakis kőmozsarat használjunk, a fa- és rézmozsár erre nem alkalmas. Ha tehetjük, a művelet előtt tegyük a mozsarat és a törőt is a mélyhűtőbe, mert minél hidegebb körülmények között történik a művelet, annál megfelelőbb állagú és zöldebb színű lesz a pesztónk. Először törjük meg a fokhagymát, és ha már teljesen pépes, hozzáadhatjuk a fenyőmagot. Ha már krémes az elegyünk, jöhet egy marék bazsalikomlevél.
Szórjuk meg egy apró csipet sóval, ez segít a mechanikai aprításban. Erős, határozott mozdulatokkal törjük össze a leveleket! Nem egy halk művelet, de ezáltal a vasárnap reggel húst klopfoló szomszédokon revánsot vehetünk. Ha már összeestek a levelek, kavaró mozdulatokkal is lazíthatjuk. Amint úgy érezzük, hogy egészen pépes az állaga, jöhet rá még egy marék levél, szintén pici sóval, és ismételjük meg az előző műveletet. A végén egyszerre keverjük bele a reszelt parmezánt és az olívaolajat, és ha elégedettek vagyunk az arányokkal, töltsük üvegbe. Törekedjünk rá, hogy buborékmentes legyen, és a tetejét zárjuk le olívaolajjal, amit minden használat után pótoljunk vissza a tetejére. Ez segít elzárni a pesztót az oxigéntől, így tovább tárolható, és megmarad a friss zöld színe is. Hűtőben 2-3 hétig áll el.
Robotgépben készítve
A fém alkatrészek nem barátai a leveleknek, mert a velük való érintkezéstől oxidálódni és ezáltal barnulni fognak, ráadásul az állagnak sem tesznek jót; azonban ha az aprító üveg- és fémrészeit negyed órára mélyhűtőbe tesszük, a hideg lassítani fogja ezt a folyamatot, és egy viszonylag jó állagú friss zöld pesztó lesz a végeredmény. Tegyük a hozzávalókat a gépbe és daráljuk addig, amíg krémes állagot nem kapunk. Ha nem viszi a gép, tegyünk bele több olajat vagy néhány jégkockát.