Back to top

Szárnyal a sárvári Sága

Két éve, hogy új gazdája van a Ságának: 2020. január 13-án írták alá a szerződést az angol tulajdonosokkal a Master Good cégcsoport tulajdonosai, és még aznap kifizették és Sárvárra utaztak.

Id. Bárány László és két fia, ifj. Bárány László és Bárány Péter azon nyomban elmentek körbenézni új élelmiszer-továbbfeldolgozó üzemükbe. De már előtte érdekes élményben volt része az új tulajdonosoknak: amikor kifizették a vételárat, a korábbi tulajdonos kezükbe adta a Sága-részvényeit. Akkor találkoztak először kinyomtatott formában ilyesmivel. A közelgő húsvét jó alkalom arra, hogy áttekintsük az elmúlt két év eseményeit, és hogy betekintsünk a Master Goodhoz tartozó sárvári cég mindennapjaiba.

Kezdjük onnan, hogy miért is vásárolta meg a Master Good a Sága-t 2020-ban? Nem újkeletű volt az ötlet, már 5–6 évvel korábban látómezejükbe került a vállalat, mint egy nagyon erős brand, aminek töltelékáru-gyártó üzeme van.

Id. Bárány László: nemigen telik el úgy egy hét, hogy a dolgozók vagy a menedzsment ne találkozna a tulajdonosok valamelyikével
Id. Bárány László: nemigen telik el úgy egy hét, hogy a dolgozók vagy a menedzsment ne találkozna a tulajdonosok valamelyikével
A Master Good, erősen növekedő vállalkozásként, a piacbővítés újabb lehetőségeit kereste. Termékportfóliójából éppen a töltelékáruk – virsli, parizer, sonkafélék – hiányoztak, amik mind megvoltak az eladósorba került sárvári vállalatnál.

Ifj. Bárány László határozottan amellett érvelt, hogy a Ságát érdemes volna megvenni, mondván, nemcsak erős a márka, hanem megvan az évi 9–10 ezer tonnás töltelékáru-piaca.

Csakhogy az üzem átvizsgálásakor lehangoló tények birtokába jutottak. Az éves árbevétel elérte ugyan a 8,5–9 milliárd forintot, a kimutatott eredmény azonban hol mínusz 6, hol plusz 3 millió forint volt. Többszöri ránézés után arra az elhatározásra jutottak, hogy az éves jövedelemnek meg kellene haladnia az általuk látott értékeket, mégpedig két nullával. Az ok-okozati összefüggéseket vizsgálva egyértelművé vált számukra, hogy a Ságát megalapító angol tulajdonos, Bernard Matthews halála óta sodródik a cég. Azóta kétszer gazdát cserélt, bár angol kézben maradt. Hiányzott a tulajdonosi kontroll. Anglia 2000 kilométer oda, ami a fejlesztések elhanyagolásában is tükröződött.

A helyzet elkényelmesítette a menedzsmentet, még úgy is, hogy kétévente lecserélték.

Két és fél évvel ezelőtt került olyan helyzetbe a Master Good, hogy ismét rákérdeztek, eladó-e a Sága? A többi már ismert. A helyiek előtt nem volt titok, hogy Bárányéknak tulajdonosi ambícióik vannak, hiszen már többször megnézték az üzemet és beszélgettek a menedzsmenttel. A benyomás röviden: siralmas. A műszaki állapot a működőképesség határát súrolta. Olyan kemény volt a helyzet, hogy a vásárlási szerződés aláírása után 3 nappal az új vevő 450 millió forintot átutalt gépek javítására, amire hónapok óta nem jutott pénz. Csoda, hogy ilyen körülmények ellenére milyen jól tartották magukat a piacon a Sága termékei. Másrészt viszont ott volt a jó brand, a kiterjedt piaci kapcsolatok, azonfelül találkoztak 250 elkötelezett, a szakmájához kiemelkedő szinten értő szakemberrel. Ezek a dolgozók 10 kilométeres körzetből jártak a munkahelyükre. Utólag úgy látják, hogy az erős szakgárda tartotta a lelket a Ságában.

A kezdeti bizonytalanság és a kíváncsiság rövid idő alatt bizalommá alakult.

Az addig óvatosan figyelő csapat csillogó tekintetű társasággá változott, pedig a tagjai nem változtak. Ehhez az is kellett, hogy az utóbbi több mint 2 évben 1,7 milliárd forintot fordítsanak az új tulajdonosok műszaki fejlesztésre, új gépek beszerzésére. Különös volt látni, hogy a dolgozók úgy örülnek ennek, mint a gyerekek a karácsonyi ajándékoknak. A gépeket nagy-nagy öntudattal már ők mutatták be büszkén, és ők meséltek arról is, hogy mennyivel jobbak, korszerűbbek és hatékonyabbak a régieknél.

Sárváron a város hihetetlen nagy jóakarattal és segítő szándékkal fogadta a Bárány famíliát. Ez egy helyi kötődésű vállalkozás, ugyan nem a legnagyobb foglalkoztató, de nagy becsben tartják őket. A Sága több mint 230 dolgozót foglalkoztat. Csökkenés csak a legelső napokban történt ezen a területen, mert az úgynevezett párhuzamosságokat akkor szüntették meg. Nem kellett két külön marketingapparátus, a beszerzést és kereskedelmet is össze lehetett fésülni okosan. A létszám 40 fővel csökkent az első fél évben. Ezt követően nagyon jó kereskedőket találtak a piacon. Ennek tulajdonítják, hogy a 8000–8500 tonnás termékkibocsátás egy év alatt megközelítette a 11 ezer tonnát.

Az új tulajdonosok és így a cég megítélése nagyot változott azzal, hogy tavaly nyáron a fizikai állománynál egy egyszeri 35 százalékos béremelést hajtottak végre. Azért csak akkor, mert erre az időszakra derült ki a számok alapján, hogy miből is gazdálkodhatnak a Sága-nál. Ennek hatására állt elő az a helyzet, hogy a jóval korábban eltávozó szakemberek is visszajelentkeztek az üzembe. Idén januárban természetesen megtörtént a szokásos béremelés, s ennek hatására – kivételes helyzet – a Sága-nál ma nincs munkaerő gond.

Az új tulajdonos megérkezésével azonnal megkezdődött a felújítás. A gépek közül azokat cserélték le rögtön, amelyek állapota már a működés és a termelés biztonságát veszélyeztette. Ha már baromfi, akkor legyen kövér! – olyan gépeket vásároltak, amelyekről tudták, hogy a következő évtizedben a korszerűséget testesítik meg, és megalapozzák a termelés hatékonyságát. Kicserélték a főző- és füstölőberendezéseket, azonnal korszerűsítették az üzem energetikai rendszerét. Korábban ugyanis pazarlóan bántak az energiával: előfordult, hogy a 70–80 Celsius-fokos vizet hagyták elfolyni a csatornába.

A fajlagos költségeken 15 százalékot javítottak az első év végére az energetikában, ami önmagában évi 50–70 millió forintos megtakarítást jelent.

Víztakarékos megoldásokat vezettek be, ugyanis a továbbfeldolgozás erősen vízigényes. Az addig elfolyó 60–70 Celsius fokos vizet most már hővisszanyerővel hasznosítják, azzal melegítik elő a technológiai vizet. Napi 150–200 köbméter vizet használnak fel, amit állandóan gázzal felmelegíteni igencsak sokba kerül.

Lényeges lépés volt a teljes termékportfólió megújítása. A Sága termékeit reklámokból ismerhették meg a hazai fogyasztók. Először is, korábban 95 százalékban pulykahús volt az alapanyaguk. Most már csirkemellből készül az áruk nagy része, vagyis 10–15 százalék olyan termék maradt, amiben pulykahúst használnak. A receptúrákon is erősen változtattak. A kezdeti bizonytalanságot kíváncsiság követte, és sok pozitív visszajelzés érkezett vevőktől. Ez érthető annak tudatában, hogy a csirkehúst sokkal könnyebb fűszerezni, ínyenccé tenni, mint a pulykahúst.

Több termék dizájnját azonnal megváltoztatták, annak ellenére, hogy reklámjaikban erősen apelláltak a fogyasztók meglévő kötődésére.

A gyors változtatások hatására 2020-ban – tehát az első gazdasági évben – a 8 millió forintos éves jövedelem helyett egyből 255 millió forintos eredményt értek el. Ezt a következő évben majdnem megkétszerezték, tavaly már 586 millió forintra rúgott a Sága nettó éves jövedelme. Csak 2021-ben 600 millió forintot fordítottak marketingre, ami a piac bővülését, a fogyasztás növekedését hozta magával.

Miután meggyőződtek róla, hogy jó úton járnak, úgy döntött a család, hogy pályáznak az élelmiszeripari nagyberuházásokra meghirdetett támogatásra. A Sárvárra tervezett zöldmezős beruházás keretében évi 25 ezer tonnás feldolgozókapacitású üzemet építenek a jelenlegi 11 500 tonnás helyett. Jól ismert termékportfóliójukat két önálló termékkel tervezik bővíteni. Az egyik új termékcsoport mindenféle csirke- és kacsamáj késztermékből áll, ízletes patékat készítenek.

A másik új gyártósor viszont rendkívül komoly vegetáriánus termékportfólió előállítására lesz képes.

A teljes portfóliót megújították, amiben már vegetáriánus és vegán termékek is megtalálhatók. Több termékük dizájnját megváltoztatták
A teljes portfóliót megújították, amiben már vegetáriánus és vegán termékek is megtalálhatók. Több termékük dizájnját megváltoztatták
Baromfis cég lévén ugyanis tisztában vannak vele, hogy a fogyasztói szokások milyen gyorsan változnak. A Master Goodban, ami már a Sága 100 százalékos tulajdonosa, nagy erővel fejlesztik vegetáriánus és vegán termékeket, már a csomagolási formák is elkészültek hozzájuk. Petneházán már ma is sok vegetariánus és vegán terméket készítenek, amelyek töltelékáru és paté változatait az új sárvári üzemben fogják gyártani.

A Ságának most még elsősorban Magyarország a piaca. Ígéretes együttműködés alakult ki Csehországban, Szlovákiában és Horvátországban. A sikerhez a Master Good cégcsoportnál igénybe vették egy olyan külföldi szakember tudását (azt megvásárolták), aki a Sága fejlesztéseinél a többi között a vega és vegán termékcsoportoknál viszi a prímet. Igaz, hogy az ilyen típusú tudás nagyon drága, de az egyik legjobban megtérülő befektetés.

A Master Good egy évtizede rákényszerült erre, s elég nehezen fogadták be, hogy ezeknek a szakembereknek a napidíja 650–700 euró volt.

Viszont kiderült, hogy ez az egyik legjobb befektetésük, mert így negyed vagy feleannyi időszak alatt jutnak el olyan fejlettségi szintre, amelyik már versenyképes, és amire máshogy nem tudnának odaérkezni.

A Sága alapanyagigénye a cégcsoporton belül nem túl nagy léptékű. Kisvárdán tavaly 203 ezer tonna csirkét dolgoztak fel, ez hasznos húsban számolva 160-165 ezer tonnát tesz ki, miközben a Sága csirkehúsalapanyag-igénye 5000-5500 tonna évente.

Merre, meddig és hogyan tovább? Id. Bárány Lászlótól ezt ötévente szokták megkérdezni. Most, hogy nemsokára eléri 70. életévét, egy- és hároméves szakmai terveket fogalmaz meg magának. Igaz, akad olyan év, amikor egy-egy témakört három-négyszer újra kell tervezni. Most azt tekintik legfontosabb feladatuknak, hogy befejezzék a Master Good-cégcsoport teljes integrálását, és hogy a kapacitásokat összhangba hozzák. Ennek befejezése 2025-re várható. Addig meg kell építeni három tyúktelepet, ahol keltetőtojást állítanak elő.

Év végére fejezik be egy nagy saját takarmánykeverő megépítését. A mostani 260 ezer tonna helyett évi 400 ezer tonna tápot fognak gyártani Nyírmadán.

Meg kell még építeniük tíz-tizenkét korszerű baromfitelepet, hogy a 2023–2024-re tervezett évi 80 millió vágócsirkéből 60-68 milliót maguk állítsanak elő. Ezzel teljessé vélik náluk az integráció, ami a gabonabetakarítással kezdődik, és a hizlaláson, az elsődleges és a másodlagos vágáson keresztül a feldolgozás végéig terjed.

Illusztráció
Illusztráció

A Sága új fejlesztéseinek kivitelezését jövő tavaszra tervezik. Több mint 20 ezer négyzetmétert építenek be. Egy ilyen üzem megvalósítása 22–24 hónapig tart. Az új Sága termelését teljesen automatizálják, amihez adott a cégcsoporton belüli példa Kisvárdán és Petneházán. Mire mindezt megvalósítják, addigra a Sága hatékonysága EU-szinten is a legjobbak közé fog tartozni, mert a jelenlegi munkaerő-állománnyal, azaz 230–240 fővel két és félszer annyit (tehát 25 ezer tonnát) fognak termelni, mint amennyit ma.

A Sága meghatározó a magyar piacon, ám az EU-s mezőnyben csak harmadosztályúnak tekinthető. Magyarországon 45–48 ezer tonnát tesz ki évente annak a terméknek az előállítása, amelynek egyharmadát a Sága adja.

Viszont piaci megközelítésben Bárányék ma már európai léptékben gondolkodnak, s ha elérik az évi 25 ezer tonnás Sága teljesítményt, az már Európában is észrevehetővé teszi őket láthatósági mellény nélkül is. Arra számítanak, hogy majd olyan piacokra is be fognak tudni menni, amelyeken ez idáig inkább belakatolták előttük az ajtót.

„Dzsentrivilág”

A sok-sok előremutató és példaértékű terv mögött a háttérben meghúzódik egy kedvezőtlen tendencia. Az EU most furcsa irányt fogalmazott meg az állattenyésztés számára. Azt értelmetlenül korlátozni akarja, csakhogy Európa minél inkább korlátozna, annál inkább kiiratkozik a hatékonyságból, ami egyből óriási költségnövekedést jelent. Így az EU-s versenytársaink a drága termelésük folytán egyre inkább ki fognak iratkozni az igényes fogyasztók piacáról. Más a véleményük a környezetvédelemről, a zöldítésről, amivel a Master Good már jó ideje igen erősen foglalkozik. Tavaly 23 milliárd forint értékű „zöld kötvényt” bocsátottak ki, amit pillanatok alatt lejegyeztek, s amit olyan dolgokra, fejlesztésekre fordítanak, amivel a zöldarányukat javítják.

Csökkentik a karbon lábnyomukat, védik a vizek minőségét, Kisvárdán biológiai szennyvíztisztítót készítenek.

Abban a megtisztított és még tovább tisztított víznek a felét a feldolgozó technológiában újra tudják hasznosítani, például mosásra. A nyírjákói trágyafeldolgozó üzem kapacitását megháromszorozzák, ott valamennyi baromfitelepük, valamennyi baromfitrágyáját feldolgozzák, s így kitűnő minőségű, nagy hozzáadott értékű tápanyagot állítanak elő. Erősen odafigyelnek a környezet megóvására, ami egyben része is a Master Good filozófiájának.

Ha az állattenyésztés egészét nézzük, az elmúlt időszak az összeomlás kezdetét jelenti. Úgy érezhető, a zöldek összefogtak az állattenyésztés ellen. A takarmány hihetetlen mértékben drágult, a forint leértékelődött, jött a covid minden bajával, majd pedig itt van a mostani háború. Ezeknek a kedvezőtlen hatásai külön-külön is és együttesen is tetten érhetőek az állattenyésztésben, főleg a gabona fogyasztó ágazatokban. Azt általában jólesőn nyugtázzák sokan, hogy a növénytermesztés szárnyal, az utóbbi 2–3 évben az árbevétel évről-évre 50 százalékkal növekedett. A növénytermesztő gazdák így tisztes jövedelemhez jutottak. Ugyanakkor az állattenyésztésben az abrakfogyasztók csak vergődnek. Ez egy kicsit – gazdasági és gazdaságpolitikai értelemben véve – dzsentriszemléletet takar, nincs benne távlatos gondolkodás.

Id. Bárány László elismeri, hogy kemény és karakteres a véleménye, de szerinte most erre van szükség, mert azzal nem akarnak szembesülni, hogy az elmúlt két évben az állattenyésztés feladta volna a harcot.

A Baromfi Terméktanácsnak 2019–2020-2021-ben még 2350–2450 taggazdasága volt, az idei adatok alapján ebből csupán 1598 tag maradt, a többi megszűnt. Sajnos még mindig nem hiszik el, hogy ha egy állattartó vállalkozás akár csak 3–6 hónapra abbahagyja a tevékenységét, azt soha többé nem indítják újra. Ennek oka roppant triviális: az egyszer már elbocsátott munkaerőt nem lehet visszahozni ebbe az ágazatba. Ki volna az a jótét lélek, aki egy évben 330 napot akar vagy hajlandó dolgozni? Mindenki megkapja ugyan a pihenőnapját, de minden héten dolgoznia kell valakinek szombaton és vasárnap, és ünnepnapokon is. Az állattenyésztés mostanra annyira elveszítette a vonzerejét, hogy a léte utolsó tartalékainak felélésénél jár. Nagy hiba, hogy a gabonából számottevő mértékben ipari alapanyagot és üzemanyagokat gyártunk, s ennek aránya nagyobb, mint amennyit takarmányozásra használunk fel. A gabona humán élelmiszernek való és takarmánynak az állat számára, de ez a mostani helyzetben a megfizethetetlen kategóriába tartozik bele. Azért fogalmaz ennyire keményen idős Bárány László, mert ő maga meglehetősen pesszimista. Ennek oka, hogy napjainkban Magyarországon a növénytermesztésben 1–1,2 millió ember érdekelt, miközben az állattenyésztés csupán 40 ezer család magánügye.

A két ágazat emiatt nincs egy súlycsoportban, ami a helyzetén, az eredményén és a jövőjén is meglátszik.

A felsoroltak nem csak ránk jellemzők, nem csupán magyar gondok. Tömegesen hagyják abba az állattenyésztést az EU-s gazdálkodók is. Az új generációk már nem akarnak 330 munkanapot dolgozni egy évben. Helyette ott a számológép, vagy agrárvonalon a kényelmesebb növénytermesztés. Ha ebben a témában az EU nem gyorsul fel és nem hoz azonnal hathatós intézkedéseket, akkor Európából nagyon gyorsan eltűnik az állattenyésztés. Az oroszok és az ukránok bődületes potenciállal bírnak a gabonatermesztésben és a rajta alapuló állattenyésztésben és feldolgozóiparban. Még az is lehetséges volt, hogy mi is Kelet-Európából érkező húst fogyasszunk. Ennek a lehetőségnek a mostani orosz-ukrán háború legalább egy évtizedre véget vetett.

 

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2022/15 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Drágán adom a tojást

A fogyasztónak az az érdeke, hogy minőségi élelmiszert vehessen, a gazdálkodónak, hogy megéljen. A fogyasztó nem buta, csak tájékozatlan. Ezzel van dolga a kis, közepes, nagy, háztáji, mindenféle gazdáknak. Tájékoztatni kell a fogyasztót, megmutatni, mennyi munka van a gazdaságainkban, és mennyi érték!

A vörösbor már nem kedvencük a franciáknak - egyre kevesebbet isznak belőle

A bor a francia kulturális örökség egyik alappillére. Viszont a trendek változnak, most Franciaországban sokkal kevesebb bort isznak, mint egy évtizeddel ezelőtt. A gallok egyik szimbóluma, a vörösbor, de ez iránt csökkent az érdeklődés a legnagyobb mértékben.

Finom és praktikus: a tészta

Amellett, hogy finom, rendkívül praktikus alapanyag. Ha megéhezne valaki, a háziasszonynak csak be kell nyúlnia érte a szekrénybe, hogy percek alatt megfőzze, ízesítse, és máris fogyasztható. Csakhogy szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tésztáról van szó – fogalmazott Németh Istvánné, aki a Vas megyei Répcevisen készít száraztésztát.

„Repohár”-felmérés

Úgy véli a BKIK és a Zöld Követ Egyesület, hogy a rendezvényeken és szabadtéri vendéglátóegységekben néhány éve elterjedt „repoharak” újraszabályozására van szükség, hogy a rendszer betöltse a szerepét. Aki egyetért ezzel, annak érdemes kitöltenie a témában indult kérdőívet.

A "pszichobiotikus" élelmiszerek fogyasztása csökkentheti a stresszt és javíthatja az alvást

Vannak olyan ételek, amelyek negatívan befolyásolhatják az alvást, más ételeket pedig stresszhelyzetben érdemes kerülni. Ezzel szemben egy új tanulmány szerint a "pszichobiotikus étrend" fogyasztása nemcsak a stresszt csökkentheti, hanem segíthet abban is, hogy jobban aludjunk.

Focisztárok, mint étterem tulajdonosok

A focisták nem csak a labdáért rajonganak, sokak a gasztronómia szerelmesei is. A katari labdarúgó-világbajnokság néhány sztárja étterem tulajdonosként is híressé vált.

A lezárások miatt nem jön a kínai fokhagyma

Több mint tíz évig töretlenül nőtt a Kínából exportált fokhagyma mennyisége, a csúcsot a pandémia első évében érte el. Azóta azonban a folyamatos lezárások miatt mindig van valami gond a szállítással; pedig a minőség most jobb, mint szokott.

A gépi látás javíthatja a tojásszámlálás pontosságát

A gépi látástechnológia segíthet a tojásiparnak leküzdeni azokat a problémákat, amelyek nehezítik a pontos számlálást.

Páccal fűszerezni nem csak a nyári grillezéskor érdemes!

A fűszeres pácok alkalmazása ízesítésre szolgál, emellett tartósíthat és mindenképpen élvezeti értéket növelő konyhatechnikai eljárás.

Növénynemesítők találkozója

Emléknappal ünnepelte meg a Növénynemesítők Egyesülete azt a korszakos jelentőségű, első magyar növénynemesítési könyvet, amelyet éppen 200 évvel ezelőtt adtak ki. A jeles alkalmat konferenciával is egybekötötték, ahol a magyar növénynemesítés kiváló professzorai ismertették az szántóföldi és kertészeti növénynemesítés kutatás-fejlesztésének és oktatásának helyzetét és kihívásait.