Az itt termő, utánozhatatlan zamatú „Nemtudom” szilva, a kissé savanykás cigánymeggy, a világszerte ismert vilmoskörte biztosítja a Panyolium termékeinek jellegzetes karakterét. Őshonos itt a különleges milotai dió, mely számos termékükben felbukkan.

– A filozófiánk lényege, hogy kizárólag kiváló minőségű, friss alapanyagokból, kézműves jelleggel dolgozunk.
A Panyolium egy olyan ízvilágot szeretne nyújtani az ínyencségekre fogékony vásárlóknak, amivel korábban nem találkoztak – adott rövid áttekintést tevékenységükről, termékeik tulajdonságairól Mórucz István, aki feleségével, Mórucz-Kiss Klárával együtt készíti a termékeket és vezeti a céget.
Elárulta, a Panyolium története a régmúltra nyúlik vissza. István dédapja, Mórucz József 1909-ben hajóval érkezett meg Kömörőből az ígéret földjére, New Yorkba. Nehéz kétkezi munkával, favágással kereste a kenyerét, ebből tartotta el magát, és otthon maradt, távol lévő családját. Öt évvel később aztán hazatért, és az Amerikában megszerzett javakból termőföldet vásárolt.
Ők kiváló minőségű alapanyagokkal járulnak hozzá ahhoz, hogy a Panyolán működő manufaktúra egyedi ízvilágú termékeket készíthessen.
– A dédapámék kilenc gyermeket neveltek, az apai nagyapám volt az, akitől örököltem a termőföld szeretetét, amiért ennyi idő elteltével is nagy köszönet jár. Az első gyümölcsöst pedig az édesapám vette – tette hozzá, megjegyezve: sok mindennel nem rendelkeztek, akkor még csak szilvafáik voltak. A sajátos mikroklímának köszönhetően az utánozhatatlan zamatú „Nemtudom” szilva mindig is fontos szerepet töltött be a térségben élők mindennapjaiban, a gyümölcsből készült lekvár pedig a 20. század első felében Európa-szerte ismert és közkedvelt eledel volt. A felmenőim életét alapvetően meghatározta a föld és a mezőgazdaság, és bár én viszonylag messzire kerültem a szülőföldemtől, mindig is tudtam, hogy vissza fogok térni. Ez így is történt.