Átfejtés
Az átfejtés lényege, hogy a már alkoholtartalmú sört eltávolítsuk a seprőről, amely tulajdonképpen elpusztult és leülepedett élesztő az erjesztőtartály alján. Mint már jeleztem, ekkor kifejezetten káros, ha oxigén jut a sörbe, ezért azt úgy kell átjuttatnunk egy másik tartályba, hogy nem csoboghat, tehát érdemes folyadékszint alá történő átfejtést alkalmazni. Ez a folyamat végezhető átfejtőpumpával vagy cső segítségével, a közlekedőedény elve alapján. Ügyeljünk rá, hogy ne zavarjuk fel a seprőt, mert éppen az a célunk, hogy elválasszuk tőle a sört, és arra is figyeljünk oda, hogy az a tartály, amelyikből fejtünk, magasabban legyen, mint az, amelyikbe átengedjük a sört.
Mivel az átfejtéssel veszteségünk fog keletkezni, nem számolhatunk az induló 20 literrel, tehát nem lesz szükségünk 40 darab félliteres palackra, de inkább többet készítsünk elő, mintsem hogy kevés legyen. Mindenképpen nyomásálló palackokat használjunk!
Ismétlem, hogy minden eszközt fertőtlenítenünk kell, amivel a sör érintkezik. Fontos, hogy ezt a palackozás alkalmával se felejtsük el. Továbbá itt is érvényes az a tétel, hogy a lépést a legkevesebb oxigén sörbejutása mellett kell végrehajtanunk. Ebben segítségül szolgálhat egy palackozószifon, amely az átfejtőre csatlakoztatható, vagy előzetesen csappal ellátott tartályba kell átfejtenünk a sört, erre a csapra pedig szintén kaphatunk szifont. Ez a szifon tulajdonképpen egy kis műanyag cső, a végén pedig egy olyan rugós adagoló található, amelynek lenyomásával szabad utat engedünk a folyadék áramlásának, felengedve pedig megáll az áramlás.
A palackot lezárva, ez a cukor adja majd a további erjedésből keletkező szén-dioxidot, ami a sör szénsavasságának kialakulásához szükséges. Mivel a méz használata ebben az esetben kiszámíthatatlan eredménnyel járna, kísérletezés helyett célravezetőbb kristálycukrot alkalmazni. Minden félliteres üvegbe legfeljebb 5 gramm cukrot tegyünk, és engedjük rá a sört úgy, hogy az újonnan leülepedett seprőt ne zavarjuk fel a tartályban, majd zárjuk le a palackot.
A szénsavasság kialakulásához a további tárolási körülményektől függően legalább 2 hétre, de akár 6 hónapra is szükség lehet. Szobahőmérsékleten tárolva 3-4 hét után már megkóstolhatjuk a végeredményt, ami remélhetőleg megelégedéssel tölti majd el készítőjét.
Extra tipp: Ha kevésbé száraz, édeskésebb sört szeretnénk készíteni, a forralási folyamat során adjunk legfeljebb 400 gramm maltodextrint vagy laktózt a sörléhez, ezek a cukrok ugyanis nem erjeszthetők, és az erjedés végeztével is édesítőszerként működnek majd sörünkben. Továbbá e két cukorfajta egyikének jelenléte a sörben testesebbé teszi az elkészült italt, amelynek így habja is tartósabbá válik.
Ez a viszonylag elterjedt és könnyen követhető recept ízlés szerint módosítható az alapanyagok fajtájának vagy mennyiségének változtatásával, első próbálkozásként azonban nem javaslok jelentősebb módosításokat.
Ez is érdekelheti:
