Az ágyásokon kísérleti jelleggel különböző talajtakarásokat próbál ki, van szalma, fakéregmulcs, fűnyesedék, komposzt, természetes birkagyapjú és helyben komposztálás is. Az idei tapasztalat például az, hogy a szalmával takart ágyásokban jelentős csigakártétel keletkezett, míg a komposzttal és a nyers birkagyapjúval fedett ágyásokban egyáltalán nem volt.
Alkalmazza a növénytársítást, a vetésforgót, különböző zöldségfajokkal gyarapodnak az ágyások. Már látszik, hogy a paradicsom nem itt érzi a legjobban magát, nem hoz egészséges termést, de ha magról kikel, maradhat. Nem tervezetten így növekszenek a napraforgók, de jó árnyékot adnak és a termését szeretni fogják a madarak. A karalábé és a hagyma viszont sikertörténet, mint ahogyan a tökfélék is szeretnek itt nőni. A sóska és a borsó is rendesen teljesít. Néhány, még „gaznak számító” növény is kegyelmet kap, ilyen például Petra egyik kedvence, a madásrsóska.
Petra az első két évet nehezen élte meg, hiszen tapasztalat nélkül úgy vágott bele egy nagy kert létrehozásába és fenntartásába, hogy a telken nincs víz. Azóta több esővízgyűjtő tartály és a talajtakarás segít ezt a hiányt pótolni.
– Az első év hatalmas kudarc volt, de nem akartam abbahagyni, mert tudtam, hogy mit szeretnék másképpen csinálni, például a vetésforgót, a különböző talajtakarásokat. Tanulni mindig nagyon szerettem, és ez is egy hatalmas tanulási folyamat. Idén már nem tettem semmire teljesítménykényszert, így nem élem meg kudarcként az esetleges veszteségeket. Tudomásul vettem, hogy a kert még nem mennyiségi termesztésre való, jelenleg nem tud ellátni egy családot se zöldséggel, gyümölccsel. A legfontosabb az élni és élni hagyni elv megvalósulása a növények között, ahogy az ember és a növények viszonylatában is.
Aki a semmiből is tud valamit készíteni
Petra mindenből készít valamit – ha nincs elegendő alapanyag a saját kertjében, akkor csereberével oldja meg, például uborkáért a saját almacsatniját adja cserébe, vagy a fölösleges bontott téglát virágtövekre váltja. Azt meséli, hogy a környéken már kialakult egy olyan közösség, akik hasonló bioszemlélettel kertészkednek, és egészen jól működik közöttük a „cserekereskedelem”.
Ez a szemlélet egyáltalán nem hasonlít arra a gyakorlatra, ahogyan az éttermek konyhái működnek, köztudott, hogy a fine dining éttermek nemcsak a különleges fogásaikról híresek, hanem az alapanyag pazarlásáról is, vetem közbe. Petra azt mondja, neki ez problémát jelentett, amikor rádöbbent, hogy a szemétként kezelt alapanyagokból még mennyi mindent ki lehetne hozni.
– De legjobban ezt akkor lehet megtanulni, amikor az ember elkezd magának dolgozni, és minden fillér számít, vallja Petra.
Ez nemcsak a spórolásról szól, hanem a kreativitásról is, amikor úgy főzünk, hogy mindenre kell és lehet megoldást találni.
Az idén például sok ringlószilva termett, amiből fűszeres csatni készült. A megmaradt gyümölcshúsos mag ekkor még nem került kidobásra, mert alkalmas volt egy fermentált üdítőital készítésére. A lehullott szilvából pedig éppen ecet érlelődik. Mindenből lehet még valamit csinálni. A szőlőlevelek savanyításra kerülnek, a fügelevélben lazac sül, a zöldségek héja jó alaplének. A meggymag egy része tüllzacskóba kötve belekerül a lekvárba, hiszen különleges ízvilágot kölcsönöz neki, utána megmosva párnatöltelék lesz. A levendulavirág ecetben ázik és takarítószerként funkcionál majd. Szárnyasokból mindig egész állatot dolgoz fel, és minden része felhasználásra kerül. A kimagozott vaníliahéj a porcukrot vagy a füstölőmixet gazdagítja, és sorolhatná még hosszasan a praktikákat.
– Már nem mennék vissza senkinek dolgozni, megtapasztaltam azt a szabadságot, amire mindig is vágytam. Mindig tudtam, hogy majd magamnak szeretnék dolgozni, mert olyan családban nőttem fel, ahol mindenkinek saját vállalkozása van. Tudtam, hogy nagyon sokat kell tanulnom ahhoz, hogy saját vállalkozást indítsak. Ezt az utat végigjártam, rengeteg tapasztalatot, tág szemléletet szereztem és láttam a szakma buktatóit is, ez szerintem nagyon jó tanulópénz.
Emellett a külföldön töltött évek nemcsak a szakmai ismeretek gyarapítására voltak alkalmasak, hanem egyéni önismereti út is volt számára, most már tudja magáról, hogy bárhol a világon, bármilyen élethelyzetben tudna boldogulni. Ez pedig magabiztosságot ad neki.
Szeretem is, hogy nem minden kiszámítható és sok variációs lehetőséggel bír a szakmám, a vállalkozás is sok gondolkodnivalót és tevékenységet ad. Amit az elmúlt 15 évben megtanultam, annak most van értelme, mert olyan ételeket, ízkombinációkat tudok a vendégek elé tenni, amivel sehol nem találkoznak.
