Az arany- és ezüstérmes magyardombegyházi kecskesajtok egyre több helyen érhetők el az országban, már Budapesten vagy Győrben is találkozhatnak vele a sajtkedvelők. A tejelő kecskék gondozása és a sajtok készítése is a faluban élő közfoglalkoztatottak feladata, az állatok pedig az önkormányzat tulajdonában vannak. A 160 fős település polgármesterével, Dinyés Ildikóval arról beszélgettünk, hogyan valósították meg a sajtfaluprojektet.
Magyardombegyház Békés vármegyében, a román határ közelében az utolsó zsákfalu, ahol a lakosság zöme 40-50 éves. A még aktív korban lévők számára nincs munkalehetőség, ezért továbblépésre nincs esélyük.
– A legtöbben korábban a termelőszövetkezetben dolgoztak, annak megszűnése után nem találtak munkát, így sok szociális segélyen élő ember volt a településen. Őket vettük fel a közmunkaprogramba, így később sokan el tudtak menni nyugdíjba, de akad, aki végül talált munkahelyet.
– mutatja be a települést Dinyés Ildikó, aki 18 éve a település polgármestere. (Érdemes megjegyezni, hogy a települést nők irányítják: az önkormányzat csak nőkből áll, a polgármester, az alpolgármester és minden képviselő nő.)
A zsákfaluban általános iskola már az 1970-es évektől nem működik, és megszűnt az óvoda is, a kicsiket a falugondnok viszi reggel a 8 kilométerre lévő Dombegyházra.
Viszont megszervezték a mozgókönyvtárat, és a korábbi könyvtárépületben számítógépek működnek ingyenes internet-szolgáltatással, így a téli és a nyári szünetet is ott tölthetik a gyerekek; a felügyeletet az önkormányzat biztosítja.
Kecskéket vásárolt a magyardombegyházi önkormányzat
Amikor Dinyés Ildikó 2006-ban átvette a település irányítását, még egy fűnyíró sem volt az önkormányzat tulajdonában, az épületek pedig omladoztak. Pár év múlva csődbe is ment az önkormányzat, amit adósságrendezés követett.
– Legtöbben a sertésre és a szarvasmarhára szavaztak, de én leszögeztem, hogy kecskét és nyulat fogunk tartani, mert láttam, hogy a sertésnek nincs ára, és azt gondoltam, ez egy olyan rés a piacon, amivel előrébb tudunk lépni. Igaz, akkor senki sem hitt benne – emlékszik a kezdetekre Ildikó.
Kecskét éppen senki sem akart, nagy volt az ellenállás, ha az volt a kérdés, ki gondozza az állatokat. De mára változott a szemlélet, megbarátkoztak az állatokkal.
A polgármester asszony két falubeli férfival elment Dombegyházra Takács Istvánhoz, vagy, ahogy itt emlegetik, Takács Pityuhoz, akinek parlagi kecskéi voltak. Megkérdezték, mennyiért adna el 20 kecskét, majd beírták a tételt a pályázatba. Haza is vitték az állatokat, de azok semmiképpen nem akartak az új épület lakói lenni, hiszen sosem voltak bezárva és fejve sem. Tízkörös futóverseny után sikerült a falu vezetőjének az állatok egy részét éjszakára a helyükre terelni, amik meg kint maradtak, arról azt gondolta, aki ellopja, az meg is érdemli.
Beszerezték a nyulakat is, de két év után lemondtak a tartásukról, szúnyogcsípések tizedelték az állományt, hiába próbáltak védekezni ellene. A kecske maradt a stabil alap, amire építkezni tudtak.
Viszont problémát jelentett, hogy az önkormányzat nem rendelkezett saját földterülettel, ami a közmunkaprogram feltétele volt. A porták 80 százalékát nem művelték, ezért, aki felajánlotta bérbe a kertjét az önkormányzatnak, az mentesült a kommunális adó alól. Így szerzett kezdetben 5 hektár földet az önkormányzat, jelenleg pedig 14 hektárt művelnek. A polgármester által kitalált konstrukciónak több haszna is van, egyrészt művelés alá vonták az elvadult kerteket, ezáltal nagyot változott a településkép, másrészt szántóföldi növényeket, lucernát, árpát, kukoricát termesztenek az állatok takarmányozására. Volt olyan év is, amikor cirkot vetettek, és seprűt kötöttek.
Az önkormányzati kecskenyáj jelenleg 100 egyedből áll, a szaporulatból a nőstényeket megtartják, a bakokat pedig értékesítik. Évente 30-40 db jerke születik. Az ellések március első felében befejeződtek, a hónap közepén kezdték újra a fejést.
– Az állomány alpesi és szánentáli fajtákból áll fele-fele arányban. Naponta 70-80 liter tejet fejünk fejőgép segítségével, amit hetente kétszer átszállítunk a feldolgozó üzembe – tájékoztatott Túri Ferenc telepvezető, aki szintén közmunkában gondozza a kecskéket.