0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. november 12.

Kecskéket vett az önkormányzat, közmunkaprogramban készítik a díjnyertes sajtokat

A magyardombegyházi sajtok immár országos népszerűségnek örvendenek: azt viszont kevesen tudják, hogy a tejtermékek készítése a faluban élő közfoglalkoztatottak feladata, az állatokat – melyek az önkormányzat tulajdonában vannak – is ők gondozzák.

Az arany- és ezüstérmes magyardombegyházi kecskesajtok egyre több helyen érhetők el az országban, már Budapesten vagy Győrben is találkozhatnak vele a sajtkedvelők. A tejelő kecskék gondozása és a sajtok készítése is a faluban élő közfoglalkoztatottak feladata, az állatok pedig az önkormányzat tulajdonában vannak. A 160 fős település polgármesterével, Dinyés Ildikóval arról beszélgettünk, hogyan valósították meg a sajtfaluprojektet.

Magyardombegyház Békés vármegyében, a román határ közelében az utolsó zsákfalu, ahol a lakosság zöme 40-50 éves. A még aktív korban lévők számára nincs munkalehetőség, ezért továbblépésre nincs esélyük.

Dinyés Ildikó
Dinyés Ildikó: az állattartás és a sajtüzem működtetése egy nagyon hosszú tanulási folyamat, aminek talán sosem érünk a végére

– A legtöbben korábban a termelőszövetkezetben dolgoztak, annak megszűnése után nem találtak munkát, így sok szo­ciális segélyen élő ember volt a településen. Őket vettük fel a közmunkaprogramba, így később sokan el tudtak menni nyugdíjba, de akad, aki végül talált munkahelyet.

A közmunkaprogramot 65 fővel indítottuk, jelenleg 16 főt foglalkoztatunk. Van, aki rongyszőnyeget készít, mások a faluszépítést, virággondozást, karbantartásokat végzik, a többség pedig a kecskék gondozásában, a sajtkészítésben és a vendégház fenntartásában vesz részt

– mutatja be a települést Dinyés Ildikó, aki 18 éve a település polgármestere. (Érdemes megjegyezni, hogy a települést nők irányítják: az önkormányzat csak nőkből áll, a polgármester, az alpolgármester és minden képviselő nő.)

A zsákfaluban általános iskola már az 1970-es évektől nem működik, és megszűnt az óvoda is, a kicsiket a falugondnok viszi reggel a 8 kilométerre lévő Domb­egyházra.

Viszont megszervezték a mozgókönyvtárat, és a korábbi könyvtárépületben számítógépek működnek ingyenes internet-­szolgáltatással, így a téli és a nyári szünetet is ott tölthetik a gyerekek; a felügyeletet az önkormányzat biztosítja.

Kecskéket vásárolt a magyardombegyházi önkormányzat

Amikor Dinyés Ildikó 2006-ban átvette a település irányítását, még egy fűnyíró sem volt az önkormányzat tulajdonában, az épületek pedig omladoztak. Pár év múlva csődbe is ment az önkormányzat, amit adósságrendezés követett.

Ekkor egy belügyminisztériumi pályázatra figyeltek fel, amely szerint, ha az önkormányzat állattartást vállal, akkor 2 millió forint értékben felújíthat egy épületet. Renoválták a régi tűzoltószertárt és megindult az ötletelés, milyen állatot tartson a falu.

– Legtöbben a sertésre és a szarvasmarhára szavaztak, de én leszögeztem, hogy kecskét és nyulat fogunk tartani, mert láttam, hogy a sertésnek nincs ára, és azt gondoltam, ez egy olyan rés a piacon, amivel előrébb tudunk lépni. Igaz, akkor senki sem hitt benne – emlékszik a kezdetekre Ildikó.

Kecskét éppen senki sem akart, nagy volt az ellenállás, ha az volt a kérdés, ki gondozza az állatokat. De mára változott a szemlélet, megbarátkoztak az állatokkal.

A polgármester asszony két falubeli férfival elment Dombegyházra Takács Istvánhoz, vagy, ahogy itt emlegetik, Takács Pityuhoz, akinek parlagi kecskéi voltak. Megkérdezték, mennyiért adna el 20 kecskét, majd beírták a tételt a pályázatba. Haza is vitték az állatokat, de azok semmiképpen nem akartak az új épület lakói lenni, hiszen sosem voltak bezárva és fejve sem. Tízkörös futóverseny után sikerült a falu vezetőjének az állatok egy részét éjszakára a helyükre terelni, amik meg kint maradtak, arról azt gondolta, aki ellopja, az meg is érdemli.

Beszerezték a nyulakat is, de két év után lemondtak a tartásukról, szúnyogcsípések tizedelték az állományt, hiába próbáltak védekezni ellene. A kecske maradt a stabil alap, amire építkezni tudtak.

Már voltak állatok, így lehetőség nyílt a mezőgazdasági közmunkaprogram elindítására.

Viszont problémát jelentett, hogy az önkormányzat nem rendelkezett saját földterülettel, ami a közmunkaprogram feltétele volt. A porták 80 százalékát nem művelték, ezért, aki felajánlotta bérbe a kertjét az önkormányzatnak, az mentesült a kommunális adó alól. Így szerzett kezdetben 5 hektár földet az önkormányzat, jelenleg pedig 14 hektárt művelnek. A polgármester által kitalált konstrukciónak több haszna is van, egyrészt művelés alá vonták az elvadult kerteket, ezáltal nagyot változott a településkép, másrészt szántóföldi növényeket, lucernát, árpát, kukoricát termesztenek az állatok takarmányozására. Volt olyan év is, amikor cirkot vetettek, és seprűt kötöttek.

Az önkormányzati kecskenyáj jelenleg 100 egyedből áll, a szaporulatból a nőstényeket megtartják, a bakokat pedig értékesítik. Évente 30-40 db jerke születik. Az ellések március első felében befejeződtek, a hónap közepén kezdték újra a fejést.

– Az állomány alpesi és szánentáli fajtákból áll fele-fele arányban. Naponta 70-80 liter tejet fejünk fejőgép segítségével, amit hetente kétszer átszállítunk a feldolgozó üzembe – tájékoztatott Túri Ferenc telepvezető, aki szintén közmunkában gondozza a kecskéket.

Túri Ferenc
Túri Ferenc: húsz kecskével kezdtük, mára száz egyedből áll az állomány, de további növekedést tervezünk. Fajtabővítésként a parlagi mellé szánentáliak is kerültek, amivel a tejelés szempontjából nagyon elégedettek vagyunk
Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: