Bővelkedik látnivalókban
A Mecsek különleges része az országnak, amit nemcsak természeti, hanem a kulturális értékei tesznek azzá, közkedvelt úti cél, túlnyomórészt belföldi vendégekkel. Felfedezték, mert van látnivaló, élmény, egy-egy Mecsekben eltöltött hétvégén, héten bőven találnak kulturális látnivalót Pécsett, Pécsváradon, de Siklóson vagy éppen Villányban is. Össze lehet kötni a mecseki nyaralást gasztronómiával és kultúrával.
Zobákpusztán például egy fogadóépületet, egy turistacentrumot fogunk kialakítani. A régi faszerkezetű Szép Ilonka-kilátót újraépítjük, ami Pécsvárad fölött helyezkedik el, de az Óbányai völgyben acél járószinteket terveztünk a mésztufa képződmények védelme érdekében. Itt lehet igazán túlturizmusról beszélni, hétvégente több ezer ember, több száz autó áll meg a falu szélén”– sorolta a már megvalósult és még előttük álló terveiket Nagy Gábor. A Mecsekerdő Zrt. ökoturisztikai és kommunikációs osztályvezetője felhívta a figyelmet, hogy a kerékpáros turizmusnak is kedveznek azáltal, hogy Mecseknádasdtól egészen Sasrétig átfogó kerékpáros úthálózatot jelölnek ki. Itt is szerepet kapnak a kulcsosházaik, hiszen nem biztos, hogy terepen ilyen hosszú távot akar valaki egyben letekerni.
Háztáji az aknák körül
Már azt gondoltam, hogy a főzés szóba sem kerül, s a vadas nyúl krumpligombóccal csak háttérként szerepel. A köretet magyarázza, hogy a környék német ajkú lakosai étkezésében központi szerepet foglalt el a burgonya. És ha már szóba kerül a lakosság, akkor a helyi bányászat sem hagyható ki a beszélgetésből, azok a bányászok, akik szabadidejükben házi kerteket műveltek, szőlőt kapáltak, nyulat, baromfit tartottak.
Pécs és Komló felvirágzását a bányaművelésnek köszönheti. Már az 1600-as évek végén tudtak az emberek a Pécs mellett felszínen lévő szénről, az 1700-as évek elejére tehető az első bányaművelés a Lámpásvölgyben. Őrzi mind a mai napig ez a völgy a nevet. Majd egyre több helyen kezdtek kutakodni a szén után, az 1800-as évek elején kisebb cégek már megkezdték a bányászatot.
Mire észhez tértünk a második világháborúból, és megindult az iparosodás, a mecseki szén újra felértékelődött, a jól kokszolható, magas kalóriatartalmú anyag keresett portéka volt a szénpiacon. Kitermelésének viszont nagy volt a munkaerőigénye, a jó fizetéssel, a könnyű lakhatással, a csökkentett katonai szolgálati idővel az ország minden területéről csábították a fiatal embereket. A bányászkodás kezdetén főleg a szlovák, a cseh, a morva vidéki német bányászok jöttek, segítségükkel formálódott az ipar. Sok szót hagytak ránk, amit a mindennapokban is használunk, mint a fájront, a sitt vagy a sturc, azaz a leöntés, ahova kiöntötték a meddőt. A gráner a szlovák, morva vidéki bányászok neve volt.
„Az alföldi tanyavilágból is sok fiatalember jött, és hozták magukkal a vidéki élet ízeit és szokásait. Az aknák mellé telepített bányászkolóniákhoz kis terület járt, apró kertekkel, ezért nagy állattartásban nem lehetett gondolkodni, de a nyúl megtalálta a helyét”– mesélte Varga Jenő, hogy a nyúltartáshoz elegendő zöldet meg tudták termeszteni, erre egy egész rendszer épült fel az átvevőhelyekkel, a takarmány-utánpótlással, szinte az önellátásnak egy formája volt. Emellett tartottak baromfit is, az erdőben meg a gombát gyűjtöttek.
