0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 23.

Jó szomszédok a veteményesben

Egyik tavalyi számunkban már foglalkoztunk a vegyeskultúra előnyeivel, szerepeivel. Ebben a cikkben egy konkrét módszert mutatok be azoknak, akik szeretnének a növények társításával kertészkedni, de nem tudják, hogy fogjanak hozzá. A Gertrud Franck-féle öngyógyító vegyeskert hosszú távon könnyen fenntartható, ha sikerült alaposan megtervezni.

Sok kertben a kiskerti zöldségtermesztés ágyásokban zajlik. A kertészek az ágyások cseréjével oldják meg a vetésforgót, így például az ágyásba, amiben az idén paradicsom, paprika volt, jövőre zöldbab, zöldborsó kerül. Azonban hosszú időn át már csak jól beállt rendszer és tapasztalt kertész tudja követni a vetésváltást az ágyások között, főként, ha még a növények társítására is megpróbál figyelni. Gertud-Franck rendszere erre nyújt megoldást.

Az ő kertje kinézetre nagyon hasonlít a magyarországi falusi veteményesekre, melyek a ház mögött húzódnak, gyakran a telek teljes szélességében, középen úttal kettéosztva. Nem külön kis parcellákkal, hanem egy nagy ágyással dolgozik, melyben 50 cm távolságban jelöli ki a sorokat.

Ki volt Gertrud Franck?

Gertrúd Franck a biokertészkedés úttörőjének számít. Férjével együtt 1935-ben kezdtek el gazdálkodni Németország Baden-Würtenberg tartományában. Ott alakított ki egyhektár méretű zöldség- és gyümölcstermő területet. Évtizedeken át vizsgálta a növények egymásra és talajra gyakorolt hatását és alakította ki saját rendszerét.

A sorokat később A, B, és C soroknak fogjuk nevezni.

A sorközök egész évben mulcsozva vannak. Franck spenótot vet közéjük, amit az idő előrehaladtával levág, és az ott marad felületi talajtakarónak a sorok között. Védi a talajt a kiszáradástól, és rálépve sárosak sem leszünk. A módszer lényege, hogy a sorokban a növények minden évben egy fél sornyit arrébb lépnek. Ahol idén spenót volt, ott lesz majd a paradicsom vagy a tök, így tehát a folyamatos váltogatással lehet betartani a vetésforgót. A talaj a rendszerben az év nagy részében takart. Franck sok zöldtrágyanövényt is használ a lekerülő kultúrák után, mint a mustár, az olajretek vagy a lóbab.

A, B, C sorok és beosztásuk

A sorokat az ágyásban a növény méretétől, növekedési típusától, vegetációs hosszától függően A, B és C betűkkel jelöli.

A pirossal jelölt A sorokba azok az általában magasra növő kultúrák kerülnek, amelyek egész évben foglalják a sort. Itt nincs elő- és utóvetemény. Ebbe a sorba kerül a paradicsom, az uborka, a burgonya, a cukkini, a fejes káposzta, a karós bab.

A zölddel jelölt B típusú sorokba kerülnek a korán betakarítható növények, ezért ezekben a sorokban évente két vagy három kultúra is megfordul. A B sorok növényei a hagymák, a mángold, a zeller, a karfiol, a brokkoli, a pasztinák, a fekete gyökér.

A lilával jelölt C sorokból kétszer annyi van, mint a másik kettőből, mert minden A és B sor között található egy C sor. Ebbe a sorba rövid tenyészidőjű és/vagy kis növekedési erélyű növények kerülnek, mint a saláta, sárgarépa, endívia, édeskömény, pasztinák, póré, retek, kerékrépa.

A rendszer lényege a sorok megfelelő kialakítása. A soroknak kötött sorrendje van: A és B sorok követik egymást és mindig van közöttük egy C sor, tehát A-C-B-C és utána az egész kezdődik elölről.

Hogy a területünkön mi melyik sorral kezdünk, az nem olyan fontos. Kezdhetünk a B-C-A-C beosztással is, a lényeg, hogy betartsuk a sorok sorrendjét.

A sorok távolsága egységesen, minden esetben 40-50 cm között változik, függetlenül attól, hogy milyen növény kerül bele. Kisméretű ágyásoknál inkább a 40 cm javasolt. Az 50 cm-t azért nem érdemes túllépni, mert akkor a talajtakarás hatékonysága romlik, fokozódik a gyomosodás. A megfelelő sortávolság megválasztása attól is függ, hogy jönnek ki a sorok az ágyásunkban. Így a végső kialakításkor két A sor és két B sor is 2-2 méter távolságra lesz egymástól, a C sorok pedig 1-1- méterre.

Vegyeskultúra a sorokban

Ebben a váltakozó soros kialakításban megfelelően tudjuk kombinálni a jó szomszédi kapcsolatokat.

Ráadásul nemcsak a sorok között, hanem soron belül is használhatjuk a növénytársítást, például a káposztafélék zellerrel való váltakozása gyéríti a káposztalepke kártételét.

Sok egyéves fűszernövény jól társítható a zöldségfélékkel, mint például a kapor, zamatos turbolya, bazsalikom. Ezek a növények gyakran kevesebb helyet igényelnek, nem kell külön sort szánni rájuk.

Gertrud Franck az egész ágyást beveti spenóttal, amint a növény vethető, 50 cm-es sortávolsággal. Amikor a mag kikel, kitisztítja a sorközöket, így a spenótsorok jelzik az egész évre szóló beosztást, és köztük adódik majd az a terület, ahová a főkultúrákat vetjük. Így a spenótsorok lesznek a sorközök, utak. Májusban a spenótot levágja és otthagyja talajtakaró anyagként. Természetesen addig is folyamatosan szedhető friss fogyasztásra. A spenót gyökerei gyorsan átszövik a talajt, megfogják és megvédik a kora tavaszi szeles időben a deflációtól. Gyökerei puhák, a talajban gyorsan elkorhadnak, puha, szaponin- és nyálkaanyag-tartalmú leveleivel gyorsan bomló szerves anyagnak számít.

Amint egy sorról lekerül a kultúra, a sor talaját meg kell lazítani, amire nagyon alkalmas az ásóvilla. A módszer nem támogatja az ásást, hogy ne zavarja meg a kialakult talajrétegződést.

A felületi talajtakarás mellett Franck kiemeli a zöldtrágyanövények fontosságát is és alkalmazza, amikor csak lehet. Amint egy sorból kikerül a kultúra, és még marad annyi idő a vegetációból, hogy a zöldtrágyanövény kicsírázzon és kifejlődőn, érdemes bevetni mustárral. A fellazított talajt a két sor közötti teljes szélességben érdemes bevetni mustárral. A mag néhány nap alatt kikel, és vastag zöld takarót képez, elnyomja a gyomokat, gyökerei mélyre hatolnak, elvégzik a talajlazítást is egyben. Levelei árnyékolják a talajt. Virágot a késői idő miatt valószínűleg már nem hoz, növekedése lassú. A tapasztalatok alapján kevesebb vizet párologtat el, mint a csupasz talajfelszín.

Azokba a sorközökbe azonban, melyekbe a következő évben valamelyik káposztaféle lép át, nem célszerű mustárt vetni az azonos kórokozók esetleges fellépése miatt. Ott használhatunk pohánkát, körömvirágot, lóbabot, zsázsát.

A módszer lényege tehát, hogy minden sor a következő évben egy fél sortávolságot, 25 cm-t ugrik tovább. Ezzel minden kultúra minden évben olyan sorba kerül, ahol ez előző évben végig talajtakarás volt.

A megfelelő sorrend összeállítása esetén több évbe telik, míg egy kultúra a saját korábbi sorába tér vissza: az A sor nyolc év elteltével válik újból A sorrá, illetve négy év után B sorrá.

Egyszer kell csak jól összeállítani a vetéstervet, onnantól kezdve nem kell a sorrenden órákat, napokat dolgozni, azon rágódni, hogy mi hol volt az elmúlt években, csak a sorokat kell egyszerűen 25 cm-el eltolni. Gertrud Franck módszere alkalmas arra, hogy könnyen kezelhető ágyásrendszert alakítsunk ki. A tervezés veszi el a legtöbb időt, mint minden munkánál, azonban ha egyszer megfelelően állítottuk össze a szomszédokat, akkor egy hosszan működő rendszert kapunk.

A kedvező növénytársítások kialakítását a Fuldai Apátság 60 éve működő vegyeskultúrás kertjének tapasztalatait tartalmazó táblázatok segíthetik, amit Jutta Langheineken és Christa Weinrich adott közre Növénytársítások a biokertben című könyvükben.

Forrás: Kerti Kalendárium